Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Bakó Elemér: A Debreceni Református Kollégium és intézményei
1986 71 is, aki mind a katolikus egyházi tanok, mind pedig az akkoriban már erősen terjedő unitárizmus ellenében megvédte Kálvin János tanait, amelyeket még oktató versek formájában is terjesztett. A debreceni szellemi életnek főleg a Kollégiumból kisugárzó és onnan táplálkozó felerősödését jelzi az az adat, amely szerint a XVI. század végéig megjelent 371 magyar nyelvű nyomtatvány egy harmada a Debreceni Nyomdában készült, és még a XVII. században is második helyen van a debreceni reformátusság nyomdája az ország nyomdái között. Ez a termékeny és alkotó “kollégiumi szellem” messze földről is Debrecen felé irányította a fiatalságot. így például debreceni diák volt a különben Pozsony megyei születésű Szenczi Molnár Albert (1574-1633) is, aki nemcsak remek zsoltárfordításaival, bibliafordító munkásságával és más egyházi műveivel, hanem magyar nyelvtanával és szótárával is maradandót alkotott, külföldön pedig a magyar tudós tekintélyét fokozta. A Debreceni Kollégium nagy tanárai közt meg kell említenünk Komáromi Csipkés Györgyöt (1628-1678), aki a hollandiai Leyden-ben kinyomtatott bibliájában teljes átdolgozását adta Károli Gáspár fordításának; ugyancsak ő “Hungária Illustrata” címen (Utrecht, 1655) magyar nyelvtant adott ki, “Anglicum Spicilegium” című, Debrecenben, 1664-ben kinyomtatott műve pedig a legelső, az európai kontinensen kiadott nyelvtana volt az angol nyelvnek. A pázmányi ellenreformáció még nem Toppantotta meg a Debreceni Kollégium tevékenységét; bebizonyosodott, hogy minél jobban pörölyözik az akkor már igen kemény nyakúvá és akaratúvá edzett kálvinistákat, annál erősebb lesz bennük az ellenállás. Az ellenreformációt támogató, erőszakosan térítő Habsburg-hatalommal szemben Debrecen már az első nagy erdélyi fejedelem, Bocskai István (1557-1606) személyében megnyerte a szükséges pártfogót, aki sikeres szabadságharcát követően, megfelelő kiváltságokkal és nemesítéssel éppen Debrecen köré telepítette le az őt lényeges támogatásban részesítő, nagyrészt református hajdúkat, és ezzel Debrecen számára is nemcsak a szükséges népesség-gyűrűt teremtette meg (hiszen előzőleg már falvak százait pusztították el a rabló török és császári hadak éppen Debrecen közelében), hanem azt a lakosságot is, amelynek a református fiai attól kezdve még nagyobb számban keresték fel a debreceni főiskolát és a “kisiskolákat” (alsóbb fokú iskolákat) is. Ugyanez a fejlődés folytatódott, Debrecent növelve és gyarapítva, Bethlen Gábor (1580-1629),
