Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Bütösi János: Átszínezett térkép
58 BETHLEN NAPTÁR így kanyarodik vissza Vatai László utolsó tanulmányában az elsőhöz: létünk alapjainak egzisztenciális vizsgálatához. Emigráns élete kezdetén, 1948-ban írta “Harc az új világképért” című értekezését, hogy az akkori mérhetetlen társadalmi, lelki és szellemi zűrzavarban próbálja végiggondolni: addigi életünk és tudásunk romjaiból mi tekinthető még érvényesnek (169). Amit tett 1946-ban népe számára a Független Kisgazdapárt társadalombölcseletének a megírásával, azt próbálta megtenni 1948-ban a maga és barátai számára ebben az értekezésében: harcolni az ember, a valóság, a lét értelme megragadásáért filozófiai tudással, hitbeli integritással és hiteles élettel. Konklúziója ma is meggondolkodtató: “Tiszta demokrácia kell, az élet, a kutatás, a hit, a nevelés és az alkotás szabadsága, hogy a diktatórikus árvizek lefolyása után a lét szubsztanciális tartalmai érvényesítésével ki tudjuk alakítani új világképünket. Nyugaton s világviszonylatban egyaránt csak így lehet megragadni az élet értelmét” (187). Mi köze mindennek az emigrációhoz? Az, hogy mi “nemcsak emigránsok és politikai lények vagyunk, hanem gondolkozó emberek is: létkérdés és erkölcsi követelmény részt venni az új világképért folytatott harcban... Az emigráció mindennapi kenyérgondja s a száz oldalról szított politikai szenvedély a legtöbb menekült magyart még messzebb lökte ettől az egyetemesen egzisztenciális kérdéstől” (169). Ez volt a helyzet 1948- ban! Vajon más-e ma? ***** Végigpásztázva a fejezeteket, végső kérdésünk az egész könyvre vonatkozik: mi a jelentősége e monumentális, formájában és tartalmában alapvető műnek? A feleletet talán így lehetne megfogalmazni: az emigráció elsőrenden nem szociológiai probléma, még csak nem is politikai, hanem főként szellemi-lelki, minőségi, látás- és szolgálatbeli magatartás. Az amerikai emigrációs irodalom tele van szociológiai leírásokkal, de alig van igazán filozófiai megközelítése a kérdésnek elvi eligazítással, s ezért gyakran lapos és felületes az. A mi magyar emigrációnk veszedelme, hogy sokszor elvész a politikai ideológiák útvesztőiben, s a magyarság jövőjét sem a “magyar valóság” Vatai szrinti látásában szolgálja, hanem a különböző ideológiák színeivel festi meg. Még egyházaink is gyakran in-
