Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Bütösi János: Átszínezett térkép
50 BETHLEN NAPTÁR és Arany lelkének szakadékait Vatai a Jézus pap országa, A nagyidai cigányok és a Bolond Istók elemzésében adja mesteri módon. A magyar pokol első vetülete az, hogy a keresztyénség felvétele nem a legszerencsésebb módon zajlott le: Krisztusra szüksége volt a saját hitében megüresedett magyarságnak, de mikor Krisztus szent vallását veremtakarónak használta a német imperializmus, akkor kisiklatták a magyar történelmet és “bennszülötté” tették a magyart saját hazájában (47). Ez a János pap országának mondanivalója. - A magyar pokol második vetülete az, hogy az ezeréves történelemben elbizonytalanodott magyar nép könnyen összezavarodik s csúfos kudarcra jut “hősi” szabadságharcaiban is, és sokszor úgy viselkedik, mintha nem ő maga lenne. Erről szól a Nagyidai cigányok. - Végül a magyar pokol harmadik vetülete a kallódó ember életútja: a csőszkunyhótól a grófi kastélyig és összevissza mindig démonok űzik és forgatják sorsát; törött élet, melyet csak minősége menthet meg a biztos pusztulástól. Ez a Bolond Istók lényege. Ezek után állapítja meg, most már következésképpen Vatai, hogy “túl minden ideológián” Aranyban és Arany által vagyunk leginkább magyarok, mert ő mindnyájunknál tisztábban értette a lét és benne a történelem titkait. “Mindenki másnál szervesebb része népünk műveltségének. Gondolkozását, érzéseit íróink közül legmélyebben ő határozta meg, felszívódott a magyarság tudatába, sőt már tudattalanul él bennünk” (51). Örök tiszta forrás Arany minden magyar részére, bárhol éljen is a világon. “Elveszett a történelmi ország, szétszóródtunk a föld minden részére, de amíg Arany nyelvén beszélünk és idézzük életünk szerves részét, a múltat, addig egy nép vagyunk, egy misztikus test tagjai... Nekünk, emigrációba szorult magyaroknak különösen fontos az általa alkotott tökéletes nyelv. Az idegen óceánban fogy és kopik az örökölt, velünk hozott beszéd, s nemcsak magyarságunk, hanem emberségünk is fogy és kopik vele... Idegen nyelven boldogulhat valaki, de nem lehet teljes ember. Nyelvünk határai valóban létünk határát is jelentik” (52). * * * * * Ezt a témát folytatja és egészíti ki a Bethlen Gáborról írt esszé, melyet “a valaha is élt egyik legnagyobb magyar” születésének 400. évfordulójára írt Vatai László (1980). Erdély e fejedelmét országalapító embernek mondja az író, mert “nem a régit restaurálja, hanem egy másik Magyarországot épít”, amelyben világnézetek ellenében kibontakoztatja és beteljesíti a magyar valóságot. És itt jól vigyázzunk! A “magyar valóság”
