Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Bütösi János: Átszínezett térkép
1986 49 a magyar írók fejedelmének, nyelvünk legnagyobb mesterének, vitathatatlanul legnagyobb nyelvzseninek nevezi őt az író, hiszen ez ízlés dolga, mondhatnók. Még azt is elfogadjuk, hogy felborítja középiskolai tudásunk alappilléreit, amikor Petőfit nevezi lényegileg epikusnak, Aranyt pedig lényegileg lírikusnak, mert ezt meggyőző módon megindokolja (35). De mikor azt állítja Vatai, hogy “benne és általa vagyunk magyarok, sőt emberek is” (28), ezt már kihívó túlzásnak, a költő halálának századik évfordulójával igazolható üres bóknak gondoljuk. Pedig nem az! Vatai a nyelv, a szavak helyes használatának ismeretelméleti analízise után, — melyet az anyanyelvi konferenciának aranyba kellene öntenie! — megismétli tételét: “Nyelvünket nála tisztábban senki se szólaltatta meg...Maradék nélkül összefoglalta a történelmi és népi magyar nyelvet...Mi csak ennek a nyelvnek a formáló erejében lehetünk emberek és magyarok. Történelmünkben ezért a legfontosabb szereplők egyike Arany János. És a jövő egyik kulcsa is!” (31). Mit ért ezen dr. Vatai? Azt, hogy Aranynál a magyar nyelv igaz tartalmat hordozott: emberségünket és népünket védte vele! Erre predestinálta a népi lélek és a kálvinizmus ötvözete (32). “Mindent látott, mindent érzékelt: a magyar földeken és társadalomban megrekedt időt, a történelem halálos szorítását” (34). Riadtan kereste a kivezető utat. így született meg komikus eposza, az Elveszett Alkotmány. Döntő lépés volt az életében: többé nem hátrálhatott meg költői küldetésétől. Petőfi János Vitézének a hatására megírja a Toldit, amelyben a magyar élet derűlátó szemlélete jut kifejezésre: a termőföldön sarjadt őserő új történelmet formál; az udvari ember helyett Miklósra alapozódik a magyar jövő (35). Aztán minden összeomlott: a szabadságharcot leverték és a néptől idegen külső és belső erők megint hamis vágányra juttatták a magyar történelmet (36). Arany optimizmusa a tragédia felé hajol, amikor megírja a Toldi Estéjét és lelke pokoli viharaiból utat enged a balladáknak. Értelemkeresés volt az, az átok vállalása és halvány gyógyulási folyamat. De teljes gyógyulást nem hozott. Mint az Akadémia főtitkára is látta, hogy a kiegyezés után sem magyar kultúrát akart Bécs Magyarországon, hanem szellemi gyarmatot, így írta meg az egyetlen magyar klasszikát, a Buda Halálát, nem hexameterekben, hanem a magyar nyelvi teljesség ihletettségében. “Arany volt a magyar klasszikus, nyelvünk utolérhetetlen mestere” (45), mert összefoglalta szétágazó gazdagságát és az erkölcsi világrend egyetemes parancsának érvényesülésébe állította saját élete és népe történelmét. A magyar nép
