Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Bütösi János: Átszínezett térkép
1986 47 nak, ha hivatását tisztázni és teljesíteni akarja, olyan emberi és magyar nagyságokon kell tájékozódnia, akik az emberi létet és a magyar nép valóságát egzisztenciális hitelességgel képviselik. Még amikor hozzáteszi hatodik és hetedik esszének a Független Kisgazdapárt társadalombölcseletét és az új világképért vívott harcot, akkor is ugyanazt mondja: olyan keretben kell látnunk életünket és szolgálatunkat, amelyet nem ideológia határoz meg, hanem igaz tudás, hitbéli látás és az élet valóságtalaján született engedelmesség. Vatai minden esszéjén átsugárzik a Kant-Bőhm filozófián nevelkedett elme fegyelme, a magyar nép olthatatlan szerelme és az evangélium által reformált keresztyén egzisztenciális hite. Innen mondanivalóink hitelessége mindnyájunk számára! ***** Lássuk most már valamelyest részleteiben is Vatai László hagyatékának néhány jellemző tételét átfogó összefüggéseiben! Vegyük sorra esszéit (az előszóban ő maga kér arra, hogy a megadott sorrendben tegyük ezt), és huzzuk alá különösképpen azokat a gondolatait, amelyek ránk, emigráns magyarokra vonatkoznak. Első esszéje Dosztojevszkij halálának századik évfordulójára készült (1981), de nem az évforduló fordította figyelmét a nagy orosz íróra. Jóval előbb írt már egy könyvet róla — “Man and His Tragic Life” — abban a meggyőződésben, hogy Dosztojevszkijhez hasonlóan senki se látta az élet mélységeit: “szürke szavai tompa fényében ő mutatta meg legtisztábban az embert... Krisztus és a Nagy-Gonosz-Szellem vonzásában” (10) úgy is mint egyént, úgy is mint közösséget. Krisztus és a Sátán médiumaként, mint kifeszített hárfa, Dosztojevszkij maga is mindig kozmikus erők harcában élt. Innen tudta, hogy az autonómiára törő ember élete mindig tragédiába torkollik, mert Isten realitásával ütközik össze tudva vagy tudatlanul. Dosztojevszkij alapvető kérdése: van-e megoldása e tragikumnak? Regényhőseiben azt a választ adja, hogy e világi vonatkozásban nincs, bár időlegesen fel lehet oldani szenvedélyben, értelemben, főként szenvedésben, de igazában véve a végső kibontakozás az Istenben elrendezett élet. “A hit eszkatológikus mozzanata a lehetetlen lehetőség” (15). Dosztojevszkij regényei az autonóm ember halálával végződnek vagy úgy, hogy hősei összetörnek a lázadásban, vagy úgy, hogy a megtérésen át eljutnak a végső megoldás világába. Emigrációban vagy nem emigrációban ez
