Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Im memoriam
306 BETHLEN NÁPTAR AZ EZÜST KANÁL Nt. Toókos Károly bácsira emlékezve: Babos Mária Pár év elteltével újra Ligonierban jártunk. Mindig van valami meglepetés, van valami új a programban, valami szép a környezetben, ami a lakóknak könnyebbé, kényelmesebbé, változatosabbá teszi mindennapi életüket. Ligonier gyönyörű fekvésével, csendes békességével, hangulatával valósággal vonzza az embereket. Igaz, hiányérzetünk is volt, hiszen többen elköltöztek már ismerőseink közül az örök hazába. Hiányzott nekünk Toókos Károly bácsi is, kit a 60-as években Pittsburghből többször meglátogattunk vintondali magányában. Az élet és létfenntartás szüksége rákényszerítették, hogy ielkészi munkája mellett a háziasszonyi teendőket is megtanulja és ellássa. Meg is tanulta, mégpedig úgy, hogy kiállta volna a versenyt a legkitűnőbb gazdasszonnyal is. Mikor az öreg szomszédasszony kidőlt és nem bírt kenyeret dagasztani, Károly bácsi azt is megtanulta szükségből, hogy ne szoruljon mások szívességére, mert a faluban még kenyeret sem lehetett kapni. Az otthoni ízű, vert hajú, spongya rugalmasságú kenyeret pedig csak ő maga, áhítattal és hálaadással szelte meg. No, de levesei is híresek voltak barátai körében. “Nem ebéd az ebéd leves nélkül” — szokta mondani. A levest pedig mindig az otthonról hozott s gyermekkora óta használt ezüst kanállal ette. Meg is jegyezte: “Látjátok, ez a kanál az egyetlen jószág, ami elkísért vándorútamon és összeköt a múlttal, az otthonnal, a családommal”. Károly bácsi tip-top ember volt, de egy alkalommal észrevettem, hogy a mellénye, nyakkendője pecsétes. Mi történt? Úgy öregszik? Leültünk ebédelni. Figyeltem és úgy láttam, mintha a kanál csepegne. Nem szóltam semmit, de ebéd után a konyhában megvizsgáltam a kanalat és láttam, hogy valóban lyukas lett a sok kanalazástól és innen volt a pecsét a mellényen... Elloptam a kanalat azzal a gondolattal, hogy Pittsburghben megfoltoztatom. Nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint elgondoltam. Semmiféle ékszer vagy antik üzlet nem vállalta. Végül Szűcs István fogtechnikus, ékszer-tervező kedves barátunkhoz folyamodtam. Nem tett ígéretet, de megpróbált segíteni.
