Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Dr. Komjáthy Aladár: A református egyház szolgálata az amerikai magyarság megmaradásában
1985 61 Az amerikai magyar református egyházakban kialakult közösségi látás: a kétnyelvűség kialakult formájában és azon túlmenőleg az „Our Hungarian Reformed Tradition” egyre jobban elfogadott és elmélyülő teológiájában a magyar közösség megmaradásának egyik lehetséges kohéziója adatott meg. Mert mi lesz az amerikai magyarság összetartó ereje akkor, ha teljesen elhalkul a magyar nyelv? Remélhetőleg sohasem teljesen, de sokkal reálisabb dolog, ha szembe nézünk a valósággal, hogy annak az 1,700,000 amerikainak, aki magyar származásúnak vallotta magát az utolsó népszámláláskor, több, mint négy-ötöde már nem tud semmit magyarul! Ha a Glazer-Moynihan tézis igaz, mint ahogy igaznak vélem, egy-egy etnikai csoportnak közösségi megtartó ereje a gyökereiben sajátságos vallásos kultúra. Szinte megdönthetetlenül, Glazer és Moynihan rámutatnak a két legsikeresebb etnikai csoportra az amerikai életben és társadalomban: ez az amerikai zsidóság és az amerikai írek. Mindkettőre mi a jellemző közös vonás? Az, hogy sohasem volt és nincs semmilyen szerepe megmaradásának és közösségi kohéziójában az anyanyelvnek, mert azt már évszázadokkal ezelőtt elvesztette! Viszont mindkettő olyannyira erős volt és ma is az, hogy az óhazában századunkban megszületett önálló állami lét megvalósításában ennek az anyanyelvét vesztett két etnikai csoportnak döntő szerepe volt. Szépfalusi István, az ausztriai magyarság kérdéseinek nagyszerű kutatója körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt kockáztatta meg azt a megjegyzést a Katolikus Szemle hasábjain, hogy míg a katolikus magyar és az evangélikus otthont talál a világegyház, tehát saját felekezete közösségében, a magyar kálvinista hazátlanul kóborog nyugaton. Nem pontos az idézet, de a lényege ez volt. Ugyanezt a gondolatot a Párizsban élt magyar író és műfordító Gara László Illyés Gyuláról írott könyvében is megfogalmazta. Ezért nem érdektelen az amerikai magyarság közösségi megmaradása és holnapja szempontjából az „Our Hungarian Reformed Tradition”, amelyet évtizedes vita után, mintegy szintézisként, közösségi látásként 1982-ben Bertalan Imre, Bütösi János, Harsányi András, Hamza András és én — pontosan a magyarul már nem beszélő egyházi harmad — és negyed — generáció kérésére fogalmaztunk meg. Mit is mondott Illyés Gyula: „Hiszed, hogy volna olyanamilyen magyarság, ha nincs— Kálvin? Nem hiszem.”
