Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)

Dr. Komjáthy Aladár: A református egyház szolgálata az amerikai magyarság megmaradásában

60 BETHLEN NAPTAR hogy önállóan és szervezetében magyar egyháztesteket alkothas­son, ez a magyar reformátusságnak megadatott Amerikában. Ma is teljesen autonóm és önálló egyházi életet él a Kálvin Egyház­­kerület és az Amerikai Magyar Református Egyház. Eddig megjelent nagyobb szintézisekben az amerikai ma­gyar reformátusság szervezeti megosztottságát negatívan, mint­egy fejcsóválva emlegették és értékelték. Ez azonban jelentős korrekcióra szorul. T.i. nem ismerik az amerikai egyháztörténe­tet és azon túlmenőleg nem veszik észre azt, hogy az ún. csatla­kozási harcok nélkül a magyarság megmaradásának a lehető­ségei is jobban leszűkültek volna. Még a monolitikusnak gondolt római katolikus egyház sem tudta elkerülni azt, hogy több mint százezer kárpátukrán görög­katolikus, Tóth Elek hajdani eperjesi görögkatolikus teológiai tanár vezetésével otthagyta Rómát és a San Francisco-i orosz ortodox metropolita védelme alá helyezte magát és pravoszlávvá lett Amerikában. Miért? Mert a nagyobbára ír származású ame­rikai hierarchiának fogalma sem volt a Brest-Litovskban 1589- ben kötött unióról, amely a görögkatolikus rítust lehetővé tette a római egyházon belül. Elfogadhatatlannak tartották a nős papokat, az anyanyelven tartott, két szín alatti misézést, és ami­kor ennek kánonjogi törvényességére évtizedes késéssel rájöttek, már késő volt. Ugyancsak az amerikai hierarchia merev magatartása miatt jött létre Amerikában 1904-ben a lengyel nemzeti katolikus egy­ház is. A protestantizmuson belül — érthetően — az amerikai egy­háztörténet még sokkal több ilyen egyházszakadást produkált, és hogy csak a szomszédainknál maradjunk, nagyon könnyű lenne analógiát kimutatni a cseh és a szlovák protestáns egyházak ame­rikai történetéből. A két nagy csatlakozási harc: az első világháború előtt és az első világháború után nemcsak ellen-egyházakat és nemcsak elfajult és szenvedélyes, sokszor személyeskedő sajtó polémiákat váltott ki, hanem nagyban hozzájárult annak a teológiai kérdés­nek a tisztázásához is, hogy mi a sajátságosán magyar reformá­tus örökség, amit érdemes megőrizni, megtartani, sőt tudatosí­tani akkor is, amikor az egyház szolgálata kétnyelvűvé lesz, mint az máris bekövetkezett, sőt remélhetőleg akkor is tovább élő tényező marad, amikor teljesen angol nyelvűvé lesznek a közel százéves gyülekezetek.

Next

/
Thumbnails
Contents