Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Kecskeméthy József: Ötven év Urunk és népe szolgálatában
1985 267 ÖTVEN ÉV URUNK ÉS NÉPE SZOLGÁLATÁBAN. . . Az amerikai magyar református lelkipásztori élet kíméletlenül gyors rohanásában kevés lelkész nyeri el Megváltó Urától és Gazdájától azt a kiváltságos jutalmat, hogy egy félévszázadon át lehessen az, amire elhivatott: Igehirdető, prédikátora a boldogító és idvezítő Evangéliumnak... Lelkivezér, pásztorlója, vezetője, tanítója, intője és vigasztalója a reá bízott hívek gyülekezetének, aki közben híven szolgálja azt a fajtát, hazát és magyarságot is, amelyből származott. Tiszteletes, tudós Nagy Lajos, lelkészi karunk egyik nagyrabecsült tagja, a Független Amerikai Magyar Református Egyház volt püspöke, a Bethlen Otthon volt igazgató lelkésze, kiváló egyházi szónok és író, elnyerte mindezt a kiváltságos jutalmat, amikor ez év szeptemberében elérte lelkipásztori szolgálata 50 éves jubileumát. Kiváltságot nyert azáltal is, hogy ezt gyülekezete népével, barátai és tisztelői nagy seregével meg is ünnepelhette. A félszázados lelkészi jubileum 1984. szeptember 30-án, valóban Magyar Református Ünnep volt az amerikai kicsiny Bethlehemben s emlékezetes nap azok számára, akik ott megjelentek. Én sajnos, nem lehettem ott. Ezért őszinte tiszteletem és barátságom nyilvánítására örömmel írom ezt a megemlékezést, az ünnepség lefolyásáról kapott beszámolóval együtt és boldogan közlöm ezeket az általam és az ünnepelt által is éveken át szerkesztett Bethlen Naptárunkban, mint közel százéves amerikai magyar református életünk történelmi tükör darabjait. Azzal kezdem, hogy az ünnepelt barát pályafutása csodálatosan és sokban hasonlít az én szerény élethistóriámhoz... Mindkettőnk családfája felvidéki. A Lajosé Gömör, Putnok környéki, az enyém Miskolc környéki, Borsod — borsodi kisgazda származás. Szüleinket bizonyára ez a sors, az Istenadta föld szeretete, gyarapítása és megőrzése, a „cserepes-tanya”, a belsőség megtartása és gyermekeik szebb jövőjének a munkálása késztette az Amerikába vándorlásra. Ennek folytán, mi mindketten Amerikában születtünk. Én a pennsylvaniai Pittsburghban 1906-ban, Lajos pedig az oda közeleső Donorán 1911-ben. Párhuzamban futó életutunk érdekessége az is, hogy az én keresztelő lelkészem (lehet, hogy a Lajosé is) Dr. Kalassay Sándor pionér Pittsburgh és környéki ref. lelkész volt, aki 1921-ben a ligonieri árvaházunkat alapította. Érdekes az, hogy 38 év múlva Kalassay
