Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)

Kecskeméthy József: Ötven év Urunk és népe szolgálatában

268 BETHLEN NAPTÁR Sándornak én utódja lettem, 25 évvel később pedig Nagy Lajos lett az én utódom a Bethlen Otthon igazgatói állásában. Ahogy a honvágy támasztotta szelek fújtak vagy a gazda­sági helyzet változása szerint, az amerikás magyarok, nagyobb részük többször is, oda-vissza hajóztak Amerikába és Magyaror­szágra. Ez történt az én és bizonyára a Lajos esetében is. Engem még születésem évében, három hónapos koromban. Lajost ko­runkhoz mérten később, de visszavittek szüléink Magyarországra. Iskoláztatásunk már ott kezdődik és végződik, az enyém Bor­sodban, Miskolcon és Debrecenben, a Lajosé pedig Sárospata­kon. Én ugyan 1926-ban visszajöttem ismét visszavándorolt szü­léimhez Amerikába, de nemsokára visszamentem Magyarország­ra tanulmányaim befejezésére. A gyermekkoromban, ifjúságunk és tanulmányaink évei alatt még mindig nem ismertük egymást, de életútunk továbbra is egy irányba és párhuzamba futott. Miskolc, Debrecen, Sárospa­tak szellemi hatása, a közép és felsőbb iskolai nevelés, párosulva a magyar református egyházi neveléssel, mindketten azzá let­tünk, amivé meggyőződésünk, hitünk, fajtánk szeretete, a falu, a város, környezetünk és életkörülményeink formáltak. Vagyis, „tősgyökeres amerikai magyar református lelkipásztorok”, akik Isten jóvoltából „egy szívvel két hazában” és mindkét nyelven szolgálhattuk Urunkat, népünket és fajtánk árva, elesett cselé­deit is. Életcélunkat, a lelkészi hivatást elérve, életútunk párhu­zamban fut tovább és én előbb, Lajos később, de mindketten visszatérünk szülötte földünkre Amerikába, összetalálkozunk és megismerjük egymást, de hogy? 1949-ben, amikor Lajos vissza­tért, én már ötödik évemet szolgáltam, mint a Bethlen Otthon igazgatója. Az intézeti nagy család gondviselése terhes munkájába kisegítőt kerestem, pályázatot hirdettem gyermek-gondozó és fel­ügyelői állásunkra. Nagy Lajos, aki pár héttel azelőtt érkezett Amerikába nővéréhez Clevelandba, az állást megpályázta és el­nyerte. (Életutunk csodálatosan ismét összefutott...) így kezdte el Nagy Lajos most ünnepelt 50 éves lelkészi szolgálata amerikai második életútját mellettem, mint segédlel­készem, a Bethlen Otthonban gondozott gyermekek felügyelője, munkatársam. A szerencsésen befutott gyermekgondozói és fel­ügyelői hivatalnak voltak azonban fény és árnyoldalai is az új amerikás hubói pap részére. Hiányzott az otthon maradt család és gyülekezet... A már amerikai születésű árvák, félárvák már

Next

/
Thumbnails
Contents