Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)

Dr. Pungur József: Az Állam és a Református Egyház viszonya Magyarországon

264 BETHLEN NAPTÁR szekulárisan szólva — annak köszönheti, hogy a rendszer irtó­zatos bel- és külpolitikai problémákkal küzd, amelyek megol­dásához az egyház segítsége ma még szükséges — a Népfront­politika szellemében. Mindezeken túl beszélnünk kell az egyházvezetés más hiá­nyosságairól és hibáiról. Most hadd említsek csupán hármat. Mindenekelőtt a prófétai hang hiányát kell észrevennünk. Ennek a vádnak maguk az egyházvezetők is tudatában vannak. Azt még meg lehet érteni, hogy az egyház megpróbálja megta­lálni a maga útját egy szocialista társadalmi renden belül és annak bizonyos politikai célkitűzéseivel egyetért a humánum talaján. Az egészséges magatartás az lenne, hogy ugyanakkor az egyház prófétai hangja is hallatszana a rendszer vezetőinek olyan intézkedései, célkitűzései és gyakorlata felé, amely ke­resztyén szempontból kifogásolható és nemzeti szempontból kérdéses. Csak néhány ilyen témát nevezzünk meg itt; az abor­tusz kérdése és a népességcsökkenés problémája, öngyilkossági ráta emelkedése, alkoholizmus, az erkölcsi normák meglazulása, a környező államokban élő magyarság súlyos selyzete, a keleti blokk fegyverkezési hajszája és rakétatelepítések. Az egyház kritikai hangja azonban nem hallatszik — precízebben fogal­mazva nem hallathatja kritikai hangját. Ugyanis a totalitáriá­­nus államrendszer nem kíváncsi az egyház kritikájára és azt meg sem tűrné, így azt meg sem engedi. A párt vezette rend­szer intézkedéseit kritika nem — csak dicséret illetheti. Újabban tanúi lehetünk az egyházi vezetők egy új vétké­nek, amit „misinformation”-nak nevezhetnénk, az egyház népe tudatos félrevezetésének bizonyos nagyfontosságú kérdésekben. Ezt nyilván a kritikai hang pótlására vezették be. Hadd említ­sek itt egy eklatáns példát. Tóth püspök egyik beszédében (Református Egyház, 1984 június) azt mondja, hogy az állam­politikai célnak és a társadalmi érdekeknek képes alárendelni az ideológia bizonyos mozzanatait”. Ilyet vagy ehhez hasonlót egyetlen felső párt vagy állami vezető nem mondott, mert nem is mondhatott volna. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a párt semmilyen körülmények között nem enged egy jottányit sem az ideológiából, mert önmaga saját értelmét adná fel, azt az eszmét, amelyhez való hűség és annak megvalósí­tása a biztosítéka a kommunizmus világgyőzelmének. Ha már most egy református püspök veszi magának azt a bátorságot, hogy ilyet állítson és egyházi körökben kijelentsen — akkor

Next

/
Thumbnails
Contents