Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyház
196 BETHLEN NAPTÁR Konfirmáció 1984s György Róbert, Turchányi Krisztina, Nt. Turchányi Sándor, Majorcsik Liliann, Kalló Cindy Akadtak, akik hűségűkben árulásnak vélték a régi templomtól való megválást. (Egyikünknek sem volt ereje, hogy végignézze a lerombolás könyörtelen rohamát.) Voltak, akik a fejüket csóválták, az új épület szerény architektúrája, mellékutcás elhelyezkedése láttán. De senkiben sem volt makacsság, elutasítás, sértődős harag. Pedig lehetett volna! Egymásnak eshettünk volna, — meggyűlölhettük volna egymást, — széthullhattunk volna. Hogy mégsem így történt az nem a lelkész, nem a presbitérium érdeme. Ez a messzeszakadt, magyar nyáját féltőn vigyázó Jó Pásztor érdeme, Aki nem tűri, hogy akárcsak egy is elvesszen a Reábízottak közül.... Ha érdem nincs is, de elmélázni való akad bőven: mi lett volna velünk Szakái Gondnok a „tolakodó barát”-ra emlékeztető, makacs imádságai nélkül, melyekbe belesápadt másnap reggelre? — Mi lett volna a folyton szivarozó Bódi Főgondnok, br. Bottlik József hozzáértése, Hörömpő Ernő szívós rámenősége, György Viola Pénztáros szüntelen számolgatása és mindenki más fohásza, nyüzsgése, vitatkozása nélkül? — Az ő hitükre, hűségűkre bólintott az irgalmasságát mindég készenlétben tartogató Ür, és mondta kegyesen: „legyen”. — Egy kis magyar gyülekezet élniakarására — mert Ő, ha ővéirfíl szól, mindég ezt mondja: „maroknyi”, „kevés”, „mustármag”, „kovász’*. Hát így élüiik tovább kegyelemből, mint eddig. És ha Torontóban jársz, jöjj el közéhk. Közel vagyunk a Magyar Házhoz: St. Clair Dufferin sarok, MacKay 73.
