Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)

Amerikai Magyar Református Egyház

1985 195 megírásáig ugyanannyit. Oshawa-i magyar református és evangélikus test­véreink lelkigondozása is ránk hárult. Ezt a feladatot lelkiismeretesen igyekszünk ellátni. Sőt, ha ők is úgy akarják, azon leszünk, hogy társ­egyházi minőségben Isten segedelmével önállóbb és teljesebb egyházi életet élhessenek a jelenleginél. Torontóban gyülekezetünk bizonyítja, hogy lehetséges ma is formá­lódnia Észak-Amerika területén új magyar református egyháznak. Továbbá az sem szükségszerű, hogy kezdő gyülekezetek ebédeltető és hurka-kolbász­­gyártó egyházként működjenek fennmaradásukért. Egyházi életünk aktívan belekapcsolódik testvéregyházainkkal közösen folytatott szolgálataiba. A templom törlesztés hatalmas súllyal nehezedik gyülekezetünkre, de reméljük Isten képesít a terhek elhordozására. Évforduló vacsoránk díszszónoka főtiszteletű Ábrahám Dezső püspök úr volt. Ősztől konfirmációi oktatást kezdtünk ifjúságunk számára. Hétközi bibliaóráinkat szerdán este fél 8 órakor tartjuk. Istentiszteleteink vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődnek a 8 Robert Street alatti templomunkban. To­rontóba utazó testvéreinket és honfitársainkat mindég szeretettel várjuk. TORONTO, CANADA Lelkipásztor: Turchányi Sándor Tiszteletbeli lelkipásztor: Dr. Vatai László. Főgondnok: Bódi J. György, Gondnok: Szakái Zoltán, Pénztáros: György Viola, Ellenőr: Kiss Antal, a Lorántffy Zsuzsanna Nőszövetség elnöknője: Szakái Zoltánná, az előző periódusban: Nagy Imréné, a Bocs­­kay István Férfikor Elnöke: Magoss György, az Iratterjesztés kezelője: Nt. Kovács Géza, Orgonista: György Róbert, a társult Független Magyar Re­formátus Egyház gondnoka: Rabb Benjámin. A presbitérium tagjai (a fent említetteken kívül): Bottlyk József, Csi­­kász László, Finta Imre, Hőrőmpő Ernő, Dr. Jakab Iván, Kalló Béla, Karacs László, Nagy Imre, Dr. Szalontay Sándor, Szüsz Béla, Tass Tibor, Tóth Lajos, Trincsi Imre. A lerázhatatlan balszerencse és bekerítettség érzetével indult ez az esztendő: egyre omlatagabb öreg templomunk tetején mind több rést talált az őszi eső, — a csöpögő fűtőcsövek alá már nem akadt elég edény. Vé­konyka bankszámlánkról riadtan menekült a kevéske pénz, — vevő nem akadt az átalakításra alkalmatlan, roskatag épületre. Csőd és szétesés szaga volt mindennek — a messziszakadt magyar közösségek végzete kísér­tett: a megszűnés, a beletörődő önfelszámolás fájdalma. Mindenki imádkozott, mindenki vevőre vadászott, — mindenki meg­mártózott a remény és a csüggedés vizeiben. És mint az emberi esélyek végső megfogyatkozásakor lenni szokott: most is közbelépett Ö, Akit nem kötnek Real Estate-k, telek-értékek, szeszélyes árfolyamok. Egyik napról a másikra akadt vevő, — gazdasági csodaként lezajlott az eladás és való­­színütlenül hamar találtunk új, megfelelő Isten-hajlékot is.

Next

/
Thumbnails
Contents