Bethlen Naptár, 1984 (Ligonier)

Dél-Amerika

1984

235

helyiségben kis imatermet és missziós irodát rendeztünk be: Montevideo, Ibicuy 1289-903 sz. alatt, biztosítva a munkánkhoz szükséges jogi személyiséget.

Argentínai és uruguayi szolgálatunk összhangja érdekében anyagi és lelki erőinket egyesítve „Bethlen Alapítvány”-t formálva készítjük terveinket ési folytatjuk az aktuálisan is reális szolgálatot. Uruguayban 25 szegénységtől fuldokló családnak adunk havonta rendszeres segítséget orvosságra, lakbérre,, élelemre. Nem segíthettük csak a mi református atyánkfiáit. A szegénységben nincs felekezeti különbség.

További terveink során világosan kirajzolódott egy Bethlen Otthon létrehozásának a parancsoló szüksége.

Argentínai központunk nagy háromemeletes épületét, melyben közel 800 négyzetméter beépített lakóterület van a templommal együtt — hasznosítanunk kell. Szolgálatunk jellegzetesen szórványszolgálat. A híveknek csak töredéke tudja elérni rendszeresen a templomot. Másfelől a magukra maradt idős atyafiak sorsa megoldatlan. Ingatlanunk értékét egyházi és nemzeti szempontból kell őriznünk.

Argentínai presbitériumunk terveket készített, kivételezett engedélyt szerzett az épületnek egy udvari szárnnyal való kibővítésére. A végleges tervek is munkában vannak.

Az uruguayi és argentínai rendszeres diakóniai munkához, az argentínai Bethlen Othonná bővítéséhez a szükségesnek csak a harmadát adják meglevő erőink. A magyar református egyházak közvéleménye elé hozzuk ennek a két országra terjedő sokágú szolgálatnak az ügyét, dokumentációval együtt. Az országainkban küzdő nagy tömeg szétszórt magyarságnak mentsvára, elesettségében segítsége lehetne Bethlen Otthonunk. A tanulmányaikban szegénységük miatt elzárt diákjainknak — ösztöndíjas helyek biztosításával ugyancsak segítséget nyújthatnánk.

A látásban Pál elé állt macedón férfiúhoz hasonlóan mi azt mondjuk: „. .. legyetek segítségül nékünk”, hogy szolgálhassunk.

BRAZÍLIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ Rua Domingos Rodrigues 306, (Lapa), Sao Paulo Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk . . .

Az 1982. esztendő az örvendezés ideje volt. Félszázadon át megtapasztaltuk Isten erejét, szeretetét, segítő hatalmát. Jól esett, hogy barátaink itt s szerte a nagy világon együtt örültek velünk. A történelmi felekezetek vettek részt az ötvenedik évforduló ünnepségein,de köszöntötték a brazíliai eklézsiát az óhazaiak díszoklevéllel s a Vizsolyi Bibliával. Az európaiak s az amerikaiak újságaikban üdvözölték, sőt az állam törvényhozó testületé is megemlékezett a brazíliai református egyházunkról s lelkipásztorunkról az évforduló alkalmán.

Hálánkat a múltért a szentige fejezi ki: Mindeddig megsegített az Úr! (1. Sam. 7:12.)