Bethlen Naptár, 1980 (Ligonier)
Egyesült Államok - Reformed Church in America
154 BETHLEN NAPTÁR A Pataki Református Főiskola nemcsak ismeretet nyújtott, de nevelt. Az édesanya szeretetével formálta a gondjaira bízott ifjú életeket, hogy aztán, amikor szolgálatát betöltötte, évről-évre, évszázadról-évszázadra visszaadja a falu gyermekeit, most már Patak neveltjeit, a jogászokat, meg a tiszteletes diákokat, a papok, tanítók, írók, költők, államférfiak, képző- és előadóművészek, katonák hosszú rangos sorát: a falunak, a városnak, az egész magyar életnek, sőt a nagyvilágnak. Mert jegyezze fel Patakról a történetírás, hogy ez az iskola nemcsak a független Tiszáninnent látta el a lelki és szellemi élet munkásaival, juttatott fiaiból a tengerentúlra, századunk magyarsága új létezési módjának fájdalmasan szép munkamezejére. A magyar diaszpóra életének legtermékenyebb szakasza, az alkotásaiban kivirágzó kor, elképzelhetetlen Patak neveltjei: a papok, gondnokok, nevelők, püspökök, egyesületi vezérférfiak hosszú sora nélkül. Ez az iskola nevelte és adta nekünk, amerikai magyaroknak, Béky Zoltánt, Tiszáninnen fiát, Hernádszentandrás szülöttét. Egyháza, népe, fajtája szeretetét Patakon tanulta, közöttünk egy félévszázad hűséges szolgálatával gyümölcsöztette. Sokra bízatott. A trentoni gyülekezet lelkipásztorából lett az Amerikai Magyar Református Egyház esperese, püspöke, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke. Tetteit feljegyezte már a történetírás. Szólni kell még Béky Zoltánról, a pataki diákról. Luther Márton mondotta magáról, hogy ő még imádkozni és nevetni sem tud, ha nem haragszik, amivel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy állandóan egy nagy lelkesedés tűzében égett, ami abból állott, hogy bizonyos dolgokra szenvedélyes igent és egyes dologra szenvedélyes nem-et mondott. Ilyen volt Béky Zoltán is. Igen-jeit és Nem-jeit Patakon tanulta. A Rákócziak fészke tövében fekvő Patak történetéből megtanulta, hogy küzdeni kell nemcsak a szabadságért, hanem a szabadságnak minden történelmileg lefektetett jogáért. Harcolni kell nemcsak az egyház puszta létéért, de annak autonómiájáért. Megtanulta, hogy vallásszabadság és nemzeti függetlenség egy bölcsőben ringanak. Az egyik úgy virágzik, ha a másik is boldogul. Béky Zoltánt Patak nem adta vissza Tiszáninnennek, hanem “kibocsátotta” tengerentúlra, hogy ott egy egész világot jelentő szószékről a bekövetkezendő vészes időkben, a nagy megtévesztések korszakában, népünk sorsával kapcsolatban bizonyos dolgokra szenvedélyes igent, más dolgokra szenvedélyes nem-et mondjon. Béky Zoltán igen-jeiből és nem-jeiből bőven jutott a tengeren inneni és azon túli magyar élet számára. Jutott belőle a háláláig szeretett lelki édesanyának: Pataknak. Mindezek egy kérdés körül csoportosultak: Lehet-é Patak, századjnk utolsó negyedében, egy megváltozott társadalmi rendben az, ami mindig volt és ami lényege: a magyarság miveltség-állományát hiány nélkül megőrizni
