Bethlen Naptár, 1980 (Ligonier)
Egyesült Államok - Reformed Church in America
1980 155 tudó és átadni akaró Református Főiskolának, vagy megmarad annak, amivé lett, a legszűkebb környezetét szolgáló, érettségi bizonyítványt osztogató, négyosztályos vidéki gimnáziumnak? Közeleg 1981, a pataki Református Főiskola alapíttatásának 450. évfordulója. Már hírlik, hogy lesz ám öröm Patakon, mert modern várossá, turista központtá fejlődtek a “rég-régi kicsi utcák, messze”. Ezen a ponton is van üzenete az örökszép pataki dalnak: “Bodrog partján van egy város...” Sárospatakot nem önmagáért, városi rangjáért emlegeti a dal, hanem azért, mert van ott egy “iskola”, körülötte a “diáktanyák”, vele szemben az “iskolakert sok álmot és örömöt súgó, bólintgató fája” és az egész kis város tele a “nótás-dalos” kacagó jókedvű diákkal”: pecurral, mendurral, képzőssel, gólyával, a nótabeli “tiszteletes diákkal”, no meg komor tekintetű kollokváltató professzorral, szekundát is gyakran osztogató tanárral. Igazi ünnep, ifjú és öreg diákok világtalálkozója akkor lesz Patakon, ha akkorára legalább biztató kezdeményezések történnek arra vonatkozólag, hogy nemcsak városi jellegét nyerte vissza Patak, hanem visszakapta jogos tulajdonát, iskolaváros rangját, a nemzeti élet szempontjából nélkülözhetetlenül fontos iskola rendszerét. Béky Zoltán egy olyan időben hunyt el, amikor nemcsak Patak, de amerikai magyar életünk jövője is a legválságosabb pillanatok kohójában vajúdik. Mikor azt kívánjuk, hogy Isten nyugtassa meg a távozót, amerikai magyar életünk felé emelt tekintettel kérjük Istent, gondoskodjék olyan vezérekről, akik a kor szavát is megértve, de azt Isten szavának mindenkor aláhelyezve, vezessék Isten ügyét diadalra, közöttünk, mindenütt. Békesség, üdvösség a “ballagó” pataki véndiáknak, érő, kegyelem és győzelem az élőknek. Dicsőség Istennek!
