Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)

Szépirodalom

56

MÓRA FERENC

(1879-1934)

BETHLEN NAPTÁR

Kiskúnfélegyházán született. Hogy milyen szegény családból, s hogy hogyan nevelkedett, küzdött a tanulásért, azt az itt következő elbeszélésben mondja el. Nagyon szerette magyar népét, egy volt vele. Mindig mosolygott, még a gyarlóságain is, de mögötte észre kell vennünk az alulról feltörő könnyet. Termékeny író volt. Újságírás mellett történelmi művektől regényeken keresztül a gyermekmeséig mindent írt. Szerette a természetet, a földet, az embert úgyis mint író, úgyis mint a szegedi múzeum igazgatója. A hatalmon lévők nem kedvelték, de könyveinek óriási közönségsikere volt. A rák aránylag fiatalon, alkotó képessége teljében vitte el.

Szeptemberi emlék

Iratkozni az anyám vezetett föl az iskolába. Az anyák oroszlánok, ha a gyerekük csimpaszkodik a szoknyájukba. Nem ijednek meg a tekintetes uraktól se.

No, Zólyomi tanár úr, az inspekciós nem is volt valami megijedni való ember. Drága jó mézeskalácsember volt, úgy tudom, ma is az még, élte napáldozatán. Még le is ültette az anyámat, ahogy a másodikos bizonyítványomban meglátta a tiszta jelest.

— No, szüle, nagy öröme lehet ebben a kis vászonzacskóban — ütögette meg a léniával az ijedt-fehér arcomat.

Az édesanyám kora szerinti lánya lehetett volna a tanár úrnak. De a hajába már huszonötesztendős korában beleragadoztak a bikanyálak, amiket a gondpókok fonogatnak. Nem is szoktunk mink azért haragudni, ha öregnek néznek bennünket. A büszkeség lobbantotta őszibarackvirág színűre az én mindig bánatos szülőm arcát, nem a sértett hiúság. Ellágyulva nézett rám, de mindjárt erőt vett magán. Előkapta a tarka kendőjét a kebeléből.

— Mivel tartozók, tekintetes tanár úr? — csomózta ki a kendő sarkát.

— Hat forint ötvenhárom krajcár, lelkem.

Olyan lett a barackvirág, mint a meggyfavirág.

— Nekünk csak egy forintunk van, tekintetes úr. Nem adott