Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)

Szépirodalom

1979

MÓRICZ ZSIGMOND

(1879-1942)

49

A XX. század legnagyobb magyar regényírója. Legfőbb témája a magyar nép. Nem idillikus és hazug képet fest róla, hanem a valóságot ábrázolja, realista. Tiszacsécsén született, apja öt holdas kisparaszt, anyja ősei református papok voltak. Iskoláit a debreceni és a sárospataki kollégiumban végezte. Regényei és novellas köteteinek száma száz körül jár. Társadalmi regényei mellett kiemelkedik „Erdély” trilógiája, melyben Bethlen Gábor korát, s a két Rózsa Sándor regény, melyben a szabadságharc korát rajzolja meg. Élete utolsó éveiben a „Kelet Népe” című folyóiratot szerkesztette, melv az igazi magyar szellem egyik rangos fóruma volt.

A stipendium

Az öreg paraszt megállott az iskola tornácán. A kalapját már az ég alatt levette s hogy jelt adjon magáról, elkezdett topogni, mint mikor a sarat veri le a csizmájáról. Nem volt sár, erős nyár volt, szárazság, munkaidő, de ha már a tanító megtisztelte azzal, hogy ilyen dologidőben felhivatja az iskolába, úgy akarta viselni magát, ahogy az apáitól tanulta: kifejezést kellett adni az urakkal szemben való tiszteletéről.

Topogott hát mégegyszer, a torkát is megköszörülte. Hátha meghallják odabenn.

A tanító, aki már várta, meg is hallotta s kijött elébe.

— No, János bácsi, Isten hozta. Jöjjön csak beljebb, jöjjön, jöjjön.

Úgy beszélt vele, ahogy egy fiatal tanítónak, aki a parasztok kedvébe akar járni, beszélnie kell. Mosolygott, szívesen mozgott, nagyon mutatta, hogy milyen szívesen látott vendég nála az öreg, aki még sohasem volt ebben a házban, mióta újraépítették.

— Köszönöm alássan, tanító úr, — mondta az öreg s aggodalmasan lépte át a küszöböt, mintha valami nem jó várna rá. Sose lehet tudni, hogy ezek az urak mit akarnak.

A tanító szobája épen olyan új volt, mint maga a ház. Az öreg nem igen nézett körül, de nem tetszett neki, hogy ebben a