Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)

Szépirodalom

50

BETHLEN NAPTÁR

kicsi faluban ilyen ménkű nagy palotát építettek iskolának és ilyen fene úri bútora van egy kis vékony tanítónak. Nem így volt ez az ő korában, mikor nádfedeles volt az iskola és a tanító is öreg volt és nagyon szegény.

— Na, János bácsi, tudja-e, hogy miért kérettem ide?

— Majd megmondja a tanító úr — mondta az öreg óvatosan.

— Hát azért kérettem, János bácsi, mert nagy dolgot akarok magával.

A hetvenéves öreg ember komolyan, mereven nézte a tanítót. Nem szerette ő ezt a hangot. Az ő fiatal korában nem így beszéltek a paraszttal, hanem azt mondták neki: „Hallja kend”. Meg azt, hogy: „Hátrább az agarakkal”... Valami van emögött, ha ilyen mézesen beszélnek ezek.

— Hát János bácsi, arról van szó, hogy a maga unokájából urat akarok nevelni.

Az öregnek az arcán egy izom se mozdult meg. Egy ideg se rendült meg. Várt. Várta, hogy mi sül ki ebből.

— Ez a maga kis unokája, a Janika, nagyon jófejű gyerek ... Hat esztendeig ő volt az iskola dísze. Ő volt a legjobb tanuló, a legszorgalmasabb, a legügyesebb... Hát én már régen készülök rá, hogy egy szegény gyereket a felsőbb iskolába juttassak. Gimnáziumba. Tudja, mi az a gimnázium? Ahova az úri gyerekek járnak . . . Drága iskola, de én már elintéztem, hogy a maga Janikáját ingyen felveszik, tanítják, kiiskolázzák. Lehet belőle minden. Pap, tanító, fiskális, vagy bíró, vagy amire válik. Megértette?

— Hallom, tekintetes uram, — szólt az öreg gondolkodva.

— Hát odaadja?

Ezt az egy szót rosszul tette fel a tanító, mert erre az öreg rögtön tisztában volt vele, hogy itt valami őtőle függ, ha valamit kérnek, akkor meg kell gondolnia a dolgot.

— Hát ami azt illeti, — mondta — az enyém.

— Persze, hogy a magáé.

— Az enyim, tekintetes uram, mert az apja a háborúban szerzett betegségben halt meg. A fiam. Osztán, hogy ű meghalt, a három gyerek rám maradt. Kivált, hogy a menyem is meghalálozott, hát az egész három gyerek az én tulajdonomba maradt. Én etetem ükét, én tartom el, én fizetem értük a bírságot, ha nem mehetnek iskolába, mer hogy messze lakunk, hát télen, ha nincs jó csizma, nem mehetnek iskolába, oszt olyankor megbüntetnek értök.