Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Szépirodalom
1979 45 az embernek, mint egy amerikai szeretet-ajándékot. Ezt a Kegyelmet minden megmaradt akaratunkkal keresnünk kell, kiizdeniink kell érte, tisztáknak, hősileg elszántaknak kell lennünk, hogy elmerhessük, és: végtelen öleléssel embernek és magyarnak kell lennünk. Mert hol van ez a Kegyelem? Egy központi Üdvösség- Bankban, ahonnan utalványokra havi részletekben fel lehet venni, mint egy örök nyugdíj étvágyasító megnyugtatását? Nem! Ez a Kegyelem ott lappang test-lelkűnk millió adottságaiban, ott: a ránk záporozó világ dolgaiban és folyamataiban, ott: az emberi együttélés milliárd alkalmaiban. Mi tehát a Pásztorok kötelessége? Olyan nevelést, olyan életformát adni a nyáj testének és lelkének (önmagunknak is): hogy a testnek és léleknek azon folyamatai kerekedjenek fölül, szövődjenek mindennapi életté, melyekben ott lappang a Kegyelem, vagyis: amelyek erősítik, építik, termésbe hozzák az emberben rejlő isteni képmást. Olyan életharcra képesíteni önmagunkat és a nyájat, olyan részvételre a világban és az emberi együttélésben: hogy minden érintkezésben a világgal s az emberi együttéléshez való minden viszonyukban ott legyen az Isten képmását fejlesztő, megtevékenyítő Kegyelem. Vagyis: megteljesíteni mindazokat a Kegyelem elnyerő feladatokat, melyeket Isten azzal tűzött ki a meggyengült akaratú ember elé: hogy képmását testbe, anyagi világba, csíkon át folytatódó életbe és magyarrá helyezte a földre. Megteremteni: az élet egyetemességében Isten képmásává küzdő embert! 2. És így elfelejtette a református Egyház és a magyar reformátusság, hogy: magyar református Egyház és népszervezés, magyar reformátusság és népi politika — politika az életszervezés és életvédelem egyetemes értelmezésében — elválaszthatatlanul, szervi parancsokból azonos életharcot jelentenek. 3. Elfelejtette a magyar református Egyház és a magyar reformátusság: hogy mi volt a reformáció létjogosultsága, életigazolása, lelki alapja. Az a gondolat: hogy Isten nem teremtette meggvengíthetetlenül és Sátán-mentesen üdvösségkészen az embert. Nem, mert azt akarta, hogy legyen emberi érdem: örök életharcban magát mind emberebbé: mind teljesebb Istenképmásává küzdő ember. Tehát: a megigazulás útja nem egy időtlen időktől kész valami, egy minden mozdulatában lezárt tehnika, melyet bármely időben ugyanazonosan sajátíthatott vagy sajátíthat el valaki. Hanem: szerves, fejlődő élet: mind szélesebb horizontú, több lelkű, tisztább eszközű, folyton gyarapodó emberségű
