Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Szépirodalom
46 BETHLEN NAPTÁR részvétel az életharcban. Isten tehát a Kegyelmet, a megigazulást egy végtelen fejlődés folyamatában helyezte az embervilágba. Tehát: a reformáció nem zárult le a Kálvin vagy Luther szemlehúnyásával. A reformáció örök folyamat, volt mindig és lesz mindig. A reformáció a folyton szélesebb emberi horizontban, több anyagi eszközzel, bonyolultabb történelmi problémákban megmegújhodó ember küzdelme az isteni képmás teljesülése felé. Ami ezelőtt négyszáz évvel még fegyvert, eszközt jelenthetett az embernek a kegyelemért folytatott életharcban, az ma lehet elévült akadály, lesúlyosító nyűg. Innen az örök reformáció szüksége. Hiszen éppen ennek az örök reformációnak a megteljesítése: egy nagy isteni feladat a Kegyelem felé, mintegy örök hívás az állandó riadó-készültségbe. A reformáció nagy cselekvési szabadság és szabadon vizsgáló elme: bármikor kidobhatja az elévült, vagy károssá lett eszközöket. A reformáció folytonos éberség: folytonos szerves beigazodás a modern gondolkodás, a modern gondolattermés és tudományos látás együtthatásába, hogy mindig új fénnyel ragyogjon fel az emberben Isten teljesülő képmása. A reformáció az örök megújhodás állandóan ható elve. 4. A magyar református Egyház, a magyar reformátusság reformot tipegő búval-tervezettjei a múlt és az élet roppant életadó elveinek alkalma helyett félszemükkel állandóan a külföld felé pisláncsoltak: micsoda mindenkitől jutányosán beszerezhető ájtat-mókát hozhatnak be megújhodászsuzsunak. De másik szemük állandóan az irigyelt nagy történelmi vetélytársra, a katolicizmusra ragadt: mit csinál ez a diadalmas ellenség, hogy olyan fene módon jól csinálja. Hogyan püspök a katolikus püspök, hogyan tud olyan egyházfejedelmes lenni a katolikus egyházfejedelem, milyen hanglejtése, milyen szem-változásai vannak a katolikus áhítatnak stb. stb. így fejlődött ki a magyar református Egyház kebelében egy lopott mimikájú, skrofulás, göthös, elefántízes, albinos, kancsal és selypítő álkatólicizmus, mely úgy mása a katolicizmusnak, mint ha valaki egy modern gyár gigántikus életét úgy hinné utánozni: hogy markába tülkölne és büdösséget terjesztene maga körül. 5. Végtelen belső és külső kárára volt a magyar reformátusságnak, hogy 1867 óta a magyar református Egyház úgynevezett világi oszlopai: egyszersmind a magyar közélet, a magyar történelemcsinálás, a politikai élet főoszlopai voltak. Tragikus, végzetes Sámson-oszlopok: magukra rázták a magyar történelmi
