Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)

Szépirodalom

40

BETHLEN NAPTÁR

SZÉPIRODALOM

SZABÓ DEZSŐ

(1879-1945)

A magyarság önmagára eszmélésének prófétája, a népi vonal „védőszentje” volt. Kolozsvárt született, középiskolai tanulmányait az ottani református gimnáziumban végezte. Egyetemet Budapesten és Párizsban végzett. A század elején „a legtöbbet áthelyezett tanár”. Első, s egyik legnagyobb hatású könyve 1919- ben jelenik meg: „Az elsodort falu". Az idegen szellemű és érdekű középosztállyal szemben a magyar parasztra mint nemzetfenntartó elemre irányítja a figyelmet. Mind a jobb, mind a baloldal kiközösítette. Belső száműzetésben élte le életét, de a minőségi magyar fiatalok nagyon odafigyeltek arra, amit az önálló magyar történelmi műhelyről tanított. A harmincas években saját kiadású füzeteiben harcolt a nemzet érdekeit fel nem ismerő vagy azt ignoráió kormányok politikája ellen. Életművét megkoronázó munkája a három vaskos kötetben megjelent „Az egész látóhatár”. Budapest ostroma alatt, 1945. januárjában halt meg, nagy magányosságban.

Az utolsó istentisztelet

A kis falu ott húzódik meg a tokaji hegyek végső nyugati nyúlványai között. Nem is hegyek ezek már: szelíd lankájú erdős hátú dombok. Olyan szelíden ereszkednek le a cseppnyi faluhoz, minha félnének, nehogy eltapossák.

És a falu nem is fél. Olyan édes nyugodtsággal ül zöld lombu völgyfészkében, mint egy lepihent madár. Piros templomtornya kimosolyog a gömbölyű lombok és megbújt kis házak közül. Mintha a pihenő falu-madár kikandikáló csőre volna.

Domokos Gábor tiszteletes úr ötvenkét évvel ezelőtt lépett a faluba. Ékes szaváért, jó arcáért, hatalmas termetéért akkor választották meg az ős kálvinista falu lelkipásztorának. Akkor mennydörgő hangú, büszkén felsudárló huszonhat éves fiatalember volt. Gazdag zengésű meleg szavakkal barázdálta fel a lelkeket, buzgón vetette az örök termés magvait. Közben elvette