Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Szépirodalom
1979 41 a volt tiszteletes özvegyének a lányát, családot alapított és építette gyermekei jövőjét. Mert jött gyermek négy is: három fiú és egy szőke hajú lány. Az idő telt: a falu megszerette papját, a pap megszerette faluját. Hiszen a tiszteletes úr leikével és szavával ott volt életük minden eseményében. Mikor az életre fakadt új emberbimbót először tették a bölcsőbe. Mikor az ifjú eljegyezte magának párját az örök folytatásra. Mikor az ekétől félrehullott megfáradt parasztot elfektették a templom körüli csendes ágyasházban. A gyermekek nőttek, szétszéledtek. Gábor, a legidősebb szintén pap lett és Amerikába ment, hogy édes jó magyar szóban kapják az Igét az árva faj távoli árvái. Jenő orvos lett. Ő is távoli idegenbe szakadt, valahova Indiába. A lány férjhezment Budapestre egy tanárhoz. A legkisebb fiút, Árpádot elvitte a világháború. A gyermekifjan lekaszált fiú fázott egyedül a sírban: egy évre rá magához hívta édesanyját. A tiszteletes úr magára maradt mint kiirtott erdő emléknek hagyott fája. Most már egész szíve a falué volt, a híveié. Oh, hogy kellettek most neki a szépenzengő zsoltárok, a méltóságos szárnyas imák, a bő zuhatagú, lelket mosó nagy szónoklatok. Hogy magához ölelte bennük szenvedése a falu minden szívét: — Emberek, emberek fájjunk együtt, mert ez az egyetlen vár, az egyetlen vígasztalás az élet nagy kietlenségében. 2. Ezelőtt két évvel aztán a Halál elkezdett hergelődni a hatalmas embertölggyel. Először a gyomrába vette be magát s elvette minden falatja jó ízét. Az erdők lehelletétől, a nap csókjától erős barna arc meghalványult, a lélektől meleg szemek elhomályosodtak. Aztán a lábszárait, a karjait, a gerincét ropogtatta a vén kujon. A szálfa termet megroskadt. Akkor bebújt a tüdejébe s nehéz éjszakákon kiugatott onnan mint halált jósló fogatlan vén kutya. Ezelőtt nyolc hónappal aztán mégis ágyba kellett feküdni. És fiatal káplánt kellett hívni a parókiára, hogy az eldöntött magvető helyett ő istápolja a lelkek barázdáit. Oh, hogy zokogott a vén pap lelke, mikor vasárnapokon az öreg harang háromszoros hosszú hívással hívta öreg gazdáját a nagy vetéshez. Öreg megcsúfolt testét lázasan hánytorgatta a szomorú ágyban. Meghervadt
