Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)
Egyesült Államok - Az Amerikai Magyar Református Egyház
234 BETHLEN NAPTÁR Dr. Sóhajda Béla lelkipásztor rikai egyházakba vagy messzire költöztek. A környékbeli “idegenek”-ről, akiknek semmi magyar “hátterük” nincs, azt tartják, hogy mehetnek ők ha akarnak továbbra is amerikai templomokba; különben is nehéz volna őket már onnan kiszakítani. így pedig a pénztár már kimerül nemsokára. A 22 egyháztag fizetése a tagdíjakban és a sovány adakozás nemsokáig bírják már fizetni a beszolgáló lelkész fizetését. De a gyülekezet hősies és szent magyar makacssággal meg akar maradni “mindhalálig” magyarnak. Lehet, hogy fennköltebb lelkek, akik a magyar nyelv korlátain felül emelkedve biztosították az egyházi élet folyamatosságát úgy, hogy talán nem sokára nem szól benne senki magyarul, — a lelkészi fizetés folytonossága így minden esetre biztosítva van, — de azok felett sem törhet jálcát a jövendő erre tévedő református magyarja, akik ezt nem tartották feladatuknak. Mint ahogy nem lehet elítélni az erdélyi magyart, ha nem hagy maga után az uralkodó nyelvben élő egyházat. Lehet erre azt mondani, hogy “az más”. Mert két felfogás van itteni rendeltetésünkről, melyek egymással soha össze nem egyeztethetők. De nemcsak a jövendő magyarja, hanem itt is leszünk még sokáig olyanok, akik meghatódva nézünk azokra a múlt nyáron haza látogató Cliffside környéki magyarokra, akik maroknyi magyar földet hoztak magukkal sírjukba vánkosul. Arra, aki megmaradt mindhalálig “külhonban is magyar”. Tiszteletadást és könnyet érdemelnek, még akkor is, ha nem marad utánuk más csak fakult fényképek, sárgult magyar jegyzőkönyvek, magyar nevük a fejfájukon és az elnémult harangok... Konfirmáció, keresztelés, esketés nem volt ebben az évben, temetés sem. A tisztviselők: ifj. Takács Mihály gondnok, Gönczy Mihály jegyző, Demjén Ferenc pénztáros, Ésik József és ifj. Guszti János ellenőrök, Sza-
