Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)

Egyesült Államok - Az Amerikai Magyar Református Egyház

1977

233

Cliffside, N. J. egyház temploma.

gyárnak az évtizedek előtt ebben a teremben pezsgő magyar társadalmi életről; színdarabokról, saját zenekarról, bálokról, népviseletről, népi táncokról, eleven nőegyleti életről. Ma már mindez csak a múlté. Özv. Czinke Józsefné otthonában — s talán másutt is, — szép, nagyított, felállítható, keretes fényképekben van meg az egyház társadalmi életének mozgalmas és eseményekben bővelkedő története. Itt népes egyháztanács lelkipásztorral, ott “A falu rossza” a színpadon, a másikon csigakészítő asszonyok. Ma már múzeumba valók.

Ki tudná megmondani ma már, mi tartotta vissza a hajdani lelkipásztorokat attól, hogy megszervezzék és megindítsák az angol nyelvű istentiszteleteket és gyülekezeti munkát. Nem a szorgalom hiánya. Hisz’ az említett egyháztársadalmi megmozdulások vezetése mellett még olyan állandó jellegű magyar nyelviskolát is tartottak fenn, amelynek még ma is élő gyümölcse a maroknyi gyülekezetnek mintegy harmadát képező idősebb magyarok csoportja, akik már itt születtek, otthonaikban sem beszélnek már magyarul, de a templomhoz köti őket a szülők drága emléke, a nosztalgia eltűnt ifjúságuk hangulatos eseményei után, melyek az egyház termében, iskolájában, vigalmain, kertjében játszódtak le. De mindenek fölött ide fűzi őket hitük. A plántálás és öntözés itt történt s a növekedést itt adta a Lélek. A zsoltár nekik már csak magyarul szép. Az istentiszteleti kultusz nekik egyszers-mind magyar nyelv-kultusz is. Talán ezért is van, hogy most, mikor a puszmind magyar nyelv-kultusz is. Talán ezért is van, hogy most, mikor a pusztuló gyülekezetét a jelenlegi lelkipásztor angol nyelvű istentiszteletek bevezetésével szeretné megszaporítani, gyarló nyelvi képességeitől sem félve, — a gyülekezet “őrállói” hallani sem akarnak róla. Elkésett, hiába való és reménytelen tervnek tartják. A gyermekek, unokák betagolódtak már ame-