Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)

Halottaink

no

BETHLEN NAPTAR

rül. Itt 1921-ben lelkészi, tanári diplomája mellé megszerzi a fogorvosi diplomát. Az orvosi karnak tisztelt, nagyon szeretett tagja lett, több előadást tart és tudományos cikket írt. Lelke mélyén megmarad lelkipásztornak szíve utolsó dobbanásáig. Míg elismert személy a fogorvosi tudomány mezején, de élete büszkesége, hogy az amerikai magyar református lelkészi karnak megtisztelt és legidősebb tagja volt.

Letölt 68 évet Amerika földjén, de szívében megmarad igaz és hű magyarnak. írattam vele egy cikket 1972-ben a naptárba s boldogan írja le, hogy ő “százpercentes” magyar. Verseket is írogatott, amik forró lírák és szerelmes vallomások a magyarság és történelme iránt.

Az évek már régen elszálltak feje felett, de ő édesen szónokol a lelkészegyesületi gyűlésen, hogy magyar iskolát állítsunk fel minden egyháznál. Szerelme az iskola, énekkar, az ifjúság volt. Amerre szolgált az ifjúságot bámulatos ügyességgel szedte össze, ének- és zenekarokat alakított. A húr régen elszakadt, drága magyar melódiák elszálltak, régen nem gyönyörködtek volna jó magyar szívek, ha Dr. Fazekas Sándor nem jár köztünk.

Rég volt, amikor Fazekas Sándor Cartereten, Woodbridgen és Lackawannán szolgált, hisszük, hogy lelki magvetésből késői utódok még most is aratnak. Ha Lackawannán megkondul a harang magyarok templomában, mindig emlékeztet Fazekas Sándorra, aki tornyukba feltette a harangot.

Nemcsak ő, hanem mindannyian arról álmodtunk, hogy tudásunkat, tehetségünket, hitünket az ősi földön használjuk fel népünk javára. Isten őt elküldte vándor magyarok után, hogy hitét és tudását itt építse bele amerikai magyar életünkbe. Kedves, mosolygó természetét szerették betegei és dicsérték tudását, hitéről tudom, hogy a Szentlélek Isten beleépítette azokba az egyházakba, ahol szolgált.

Feleségét, Végh Piroska tanárnőt, nagyon szerette s hálás volt Istennek ezért az áldott élettársért, akivel 36 boldog, kiegyensúlyozott házaséletet élt békességben és tökéletes egyetértésben. Sokat dicsekedett vele, hogy Isten neki a legjobb élettársat adta. De hálás volt neki az életút utolsó szakaszában gondviselő gyöngédségéért.

Úgy emlékezünk reá, mint egy áldott pap-orvosra, akinek bölcsességét, hűen emlékező értelmét s jó magyar szívét megcsodáltuk. Büszkék voltunk reá. Legyen emléke áldott. N.L.