Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)

Halottaink

1977 111 VESZPRÉMI GÉZA 1918 - 1976 Szomorú és megrázó hír érkezett február közepén a Kossuth Házba arról, hogy Veszprémi Géza, a mi szeretett igazgató társunk, kiváló osztályvezető és hűséges egyesületi testvérünk elhunyt váratlanul. Nagyon vallásos ember volt. Az Úr szerette Gézát, mert olyan hűséges fele­séggel, mint Dana, és két nagyszerű és tehetséges gyermekkel áldotta meg há­zaséletét. Az ő család iránti szeretete és megértése vezérelte a vallásos, polgári, hazafias és testvérsegítő tevékenységek­be, ahol ő őszinte tiszteletet és hálás elis­merést nyert az ő embertársaitól. Ebben az országban született, de mindig hű maradt a szüleitől kapott magyar örökséghez, amelyet magukkal hoztak ebbe az új világba Magyarországról. Mint egészen fiatal ember az Egyesületnek egy szervező ver­senyét megnyerte, egy kirándulást az Óhazába. Magyarországi tartózkodása alatt megszerette őseinek földjét és szokásait. Ez a magyarság iránti szeretet ott fészkelt a szívében, míg az utolsót nem dobbant. 1950-ben az Egyesület Vezértestületébe választották meg. Ő volt a legfiatalabb igazgatója az Egyesületnek. 1957-ben pedig alelnöknek választották meg. Egy szívroham miatt négy évig ki­maradt az igazgatóságból s ekkor tiszteletbeli igazgatói címmel tisztelte meg őt az Egyesület. 1972-ben újra visszaválasztotta az egyesületi közgyűlés igazgatónak. Ha nem volna hitünk Krisztusban és a föltámadásban, nehezen találnánk vigasztalást a mi nagy veszteségünkben. Milyen jó hinni, hogy a halál mégsem egy borzasztó vég, hanem egy ajtó, amelyik egy szebb életbe vezet, amelyet megigért a mi Mesterünk mindazok­

Next

/
Thumbnails
Contents