Bethlen Naptár, 1976 (Ligonier)
Dr. Újlaki Ferenc: Nem szégyenli őket az Isten
1976 89 vérem. . . Másutt a szénbányákban. . . mindenütt: “a föld szegény népe.. .” És a föld szegény népe életével bizonyította, hogy az igaz hit: Istenben bízva menni tovább, ha megpróbáltatások vesznek körül, ha bizonytalan a jövő: dolgozni, remélni, Istenben bízva menni tovább. Arról a hitről tettek bizonyságot, amit Habakuk próféta így fejez ki: “Ha a fügefa nem fog virágozni. . . a szőlőkben nem lesz gyümölcs. . . a szántóföldek nem teremnek eleséget. . . kivész a juh az akolból. . . az ökör az istállóból.. . én akkor is örvendezni fogok az én Istenemben ... az Úr Isten az én erősségem. . A föld szegény népe, lelkipásztoraikkal harmóniában, idegen földön, legtöbbször, családtól, szülőföldtől távol, új életviszonyok, megpróbáltatások között “jobb után vágyódva” dolgozott — Istenben bízva — tovább és szebb, új, magasabb színvonalú életre vezette maga és családja életét. Életével igazolta: “mindenre van erőm Krisztus által.” A föld szegény népe — lelkipásztoraival együtt — 124 magyar református templomot épített, megalakította, fenntartja, a világ legnagyobb, leggazdagabb magyar református egyházi intézményét, az Amerikai Magyar Református Egyesületet. Az Egyesület segítő szeretetét megéreztette és érezteti most is, az óhazában és az egész világon szétszórtan élő magyarok között, pénz, gyógyszer, ruhanemű és más segélyek által. Itt, az új hazában, a Református Egyesületünk, a Bethlen Otthonban, árvák és öregek nevelése, gondozása által. Emlékezünk, hálát adunk a föld szegény népéért, hűséges lelkipásztorokért, becsületes, tisztességes, Istent félő, embertársát szerető magyar reformátusokért, Gyülekezeteinkért, Református Egyesületünkért. Boldogan voltunk, vagyunk részesei, építői. Fejünket alázattal meghajtva, halljuk: “jobbra vágyódtak. .. hazát kerestek. . . nem szégyenli őket az Isten, adott nekik várost.” Mit hoz a jövő? Eddigi életünk arra tanított: az az igaz hit, hogy bármilyen nehéz, akadályokkal teljes is az élet, jövőnk, Istenben bízva, egymás kezét megfogva, menjünk, higyjünk, imádkozzunk, dolgozzunk tovább. Isten velünk volt, ha Isten velünk, ki ellenünk. Isten nem szégyel minket. . . én pedig boldog vagyok azért, hogy Főpásztorom — Jézusom — ide rendelt, és az amerikai magyar református életben dolgozhattam.
