Bethlen Naptár, 1976 (Ligonier)
Dr. Szabó Lajos: Miért féltek a pásztorok?
90 BETHLEN NAPTAR MIÉRT FÉLTEK A PÁSZTOROK? Volt ugyan naptár is a háznál, mert megvette nagyapám a legvastagabb kalendáriumot a tornallyai vásárban, de én nem abból tudtam meg mégse, hogy közeledik már a karácsony. A kalendárium fel volt téve a mestergerendára, a többi becses könyv közé, úgy mint a Szent Biblia, a Keresztyén Tanítások, meg a Szent Dávid zsoltárai mellé. Magasan volt a mestergerenda az én hat év körüli magasságomhoz képest, meg még olvasni sem tudtam jól. Nem a kalendárium, hanem mások jelezték nekem jó előre, hogy közeledik a szent ünnep. Jelezte először is a nagy hóesés, amely abban az időben mindig pontosan megérkezett már a karácsony előtti hetekben és patyolatos szép fehérségbe vonta be kis hegyi falunkat, meg a környező erdőségeket. A hó mindig megérkezett akkor adventi időben és ez olyan magától értetődő volt előttem, hiszen tudtam már akkor nagyapám meséiből, hogy mikor királyt, császárt várnak a népek, a hoppmesterek bíborszőnyeget terítenek elébe. Ha a földi királyoknak jár a bíborszőnyeg, hogyne dukálna akkor patyolatszőnyeg Jézusunknak, akiről soha nem hazudó nagyapám mondta nekem, hogy Ő a királyok Királya és az uraknak Ura. Egyszóval, mikor elkezdett esni sűrűn a hó, tudtam, közeledik már a karácsony. Néha osztán a hó annyira beeste az összes utakat, amik a falunkba vezettek, hogy elvesztek benne még a hágók is és teljesen körülzárt minket nagy fehér fogságba a tél s ha ilyenkor aggódtam, hogy járatlan útakon eltalál-e hozzánk a Krisztus, nagyapám megnyugtatott, hogy ne féljek, mert biztos, hogy ünnepet ad Ő mindenkinek, aki várja Őt. De nemcsak a hó jelezte, hogy jön a karácsony, hanem ezt jelezték a fehér hó patyolatban a faluba beröppenő gyönyörű zöld madárkák, a cinkék is, amik olyan nagyon szépek voltak, hogy csak tapsolni tudtam láttukra, mikor a falu feletti erdőkből beröppentek a mi udvarunkra is, az eléjük szórt tökmagra, a kedves eledelükre. Órákig el tudtam nézni őket és ujjongtam nekik, mert a mi kis hegyi falunkban ők voltak a közeledő karácsony szárnyas hírnökei, akik aztán nem tűntek tova karácsony után sem, mint ama bethlehemi angyalok, hanem ottmaradtak tavaszig, míg megenyhült az idő és visszahívta őket szépséges lakhelyük, a gömöri erdőség.
