Bethlen Naptár, 1976 (Ligonier)
Dél-Amerika
124 BETHLEN NAPTAR én szoktam őt időnként felkeresni. Ez mindig nagyon jól esik neki. Ilyenkor egy kicsit elbeszélgetünk, aztán Bibliát olvasok és imádkozom vele. A hét elején hírét vettem, hogy állapota válságosra fordult és ismét beszállították az egyik sao-bemardói kórházba. Aki erről értesített, azt mondotta, hogy a 205-ös különszobában fekszik és éjjel-nappal be lehet hozzá menni. — Megint egyik gyári kollegám vitt egészen a kórház kapujáig. Én egyenesen a 205-ös szobába mentem fel és mikor beléptem, eléggé meglepődtem. A beteg eszméletlenül feküdt. Orrában csövek voltak és a szobában, az ágy körül álldogáltak vagy hatan, nyolcán. Gondoltam, hogy a szomszédságából való ismerősei a látogatók. A barátomról sajnálattal állapítottam meg, hogy nagyon megváltozott. Eszméletlenül feküdt. Igazán nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar éri el a vég. Belépésem után mindjárt azt kérdezték tőlem, hogy én vagyok-é a “padre” (—páter), aki az utolsó kenetet hozom? Megmagyaráztam, hogy én református pap vagyok, akinek személyes kapcsolatai vannak a beteggel. Ezután odaléptem az ágyhoz és a férfi homlokát megsímogatva magyarul kérdeztem: “Károly, érted-é, amit beszélek? “Ekkor sült ki az én tévedésem, mert a szobában lévő idősebb nő a magyar szó hallatára szintén magyarul szólalt meg. Elmondta, hogy temesvári svábok és a beteg nem az én barátom, hanem az ő férje. De azért szépen megkértek, imádkoznék velük. Erre én német nyelven eleget tettem a kérésüknek, ők pedig nem győztek hálálkodni és azt mondották, hogy engem az Isten küldött hozzájuk. Magam is így éreztem. ... Ezután, némi keresés után, a barátomat is megtaláltam. Bizony őt is eléggé súlyos állapotban. De legalább ő eszméleténél volt és így tudtam neki a Bibliából olvasni és imádkozni vele. — Szombet este hatkor a Magyar Szeretetházban én voltam a soros az istentisztelet tartásával. Ez a hely a lakásomtól kb. 40 km-re van. Hogy biztosan várjanak, előzőleg kitelefonáltam az intézetbe. Közölték, hogy az elmúlt hó folyamán ketten meghaltak (ezek nem voltak reformátusok, ezért nem tudtunk róla.)— Továbbá két asszony került két közeli kórházba: az egyik Petry Margit ág. év. diakonissza nővér, ő, mikor Braziliába került, évekig szolgált a mi egyházunkban, egész az itteni Magyar Lutheránus Egyház megalakulásáig. — A másik beteg, aki most
