Bethlen Naptár, 1976 (Ligonier)
Dél-Amerika
1976 125 kórházba került, egy ügyvéd özvegye, 89. évét élő asszonytestvérünk. — Előbb a diakonissza nővért kerestem fel. Ő már nagyon öreg volt, de a legutóbbi időkig fürge, rendkívül szívós természetű és még vasárnapról-vasámapra bejárt a városba, hogy az evangélikus istentiszteleteken harmóniumozzon. Mikor betegszobájába léptem, megdöbbentett, mennyire megváltozott. De megismert. Vele elimádkoztam a 6. és a 100. zsoltárt. — Rajtam keresztül mindenkitől bocsánatot kért, akit e földi életben megbántott. — Úgy váltunk el egymástól, hogy már csak odafenn fogunk találkozni . . . Három nap múlva meghalt... Eztán még átmentem a közelben lévő másik kórházba, — egy magánintézetbe. Őszintén szólva nem tudtam, kivel fogom magamat szemben találni. Nem emlékeztem, hogy a beteget ismertem volna. Nagyon meglepett hát, hogy mikor a szobába léptem a betegágyon egy, vénségében is még mindig nagyon szép öregasszonyt láttam feküdni. Boldog örömének alig tudott kifejezést adni. “Nagytiszteletű-Úr, — igazán milyen kedves, hogy gondolt rám és felkeresett!” —■ Csodálkoztam, hogy tudta, hogy ki vagyok, mert én megvallom még ezután sem emlékeztem rá. — Aztán el kezdett az életéről beszélni. Egy darabig hallgattam rá, de mert közeledett az idő, hogy a szeretetházi istentiszteletet elkezdjem, megkérdeztem, hogy imádkozzunk-e együtt. — Neki is olvastam a Bibliából. Aztán imádkoztam. Utána azt kérdezte, van-e rá mód, hogy úrvacsorát kapjon? Nagyon vágyik rá! — Azt feleltem : “természetes” — (hisz erre számítva felkészültem magam is). — A szertartás alatt bejött egy fiatalabb asszony és szó nélkül az ágy mellé állt. Mikor a szent jegyeket szolgáltattam, intett, hogy ő is szeretne velük élni. — A szolgálat elvégzése után bemutatkoztam neki. Azt hittem, hogy a beteg leánya, — de nem az, hanem magyarul nem tudó menye. Svájci, közelebbről berni református. — Ők is nagy örömüknek és hálájuknak adtak kifejezést, mikor elbúcsúztam és igyekeztem, hogy a tíz percnyire lévő Szeretetházból el ne késsem. Itt már vártak. A Magyar Szeretetházban két havonként egyszer van protestáns istentisztelet, melyet felváltva vagy ág. ev. szolgatársammal együtt, vagy külön-külön
