Bethlen Naptár, 1975 (Ligonier)
Csia Kálmán: Angyalok között
80 BETHLEN NAPTAR tettük, azonban lelkében nemcsak püspökök utóda, de királyi asszony maradt. Otthonunkban mindenkin próbált segíteni, mindenkihez jó volt. Az ő jósága olyan volt mint amiről a nagy apostol írt; “mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.” Történt egy alkalommal, hogy egyik lakónk, akit hosszú évek, betegségek, rejtett fájdalmak, olyanná tettek, mint károgó varjut a száraz jegyenyén, gúnyosan kacagva kiáltott rá. “Én nem is tudtam, hogy maga a pápa leánya.” Honánk feléje fordult és nagy szelidséggel, kedves mosollyal mondta neki, nem drágám, én csak egy református püspöknek vagyok a lánya. Aztán Ilona is meg kellett fizesse az élet nagy adósságát, halálos betegségbe esett. Mi nagyon féltettük őt és egyik orvostól a másikig, egyik kórházból a másikig vittük vizsgálatra. Betegségének egyik jellemzője volt, hogy gyakran elszédült és elesett. Azonban rövid időn belül oly ügyesen tanult meg elesni, hogy semmi nagyobb baja nem származott abból. Közben tavaszok, nyarak érkeztek hozzánk és távoztak el, de Ilona nem tudott meggyógyulni. Talán ősz volt, talán tél, amikor egy messzi kórházban egy európai tudós orvos kimondta az ítéletet felette, úgy ahogy csak a régi szép és boldogtalan földrészen nevelt emberek tudnak beszélni. A doktor szavainak lényege az volt, hogy korára való tekintettel nem lehet megóperálni. Nyugodtan menjen vissza otthonunkba és élvezze az emberi élet dicsőségét. Merüljön el a teremtett világ szépségeibe. Felejtkezzék bele a csillagok ragyogásába. Csodálja meg a reggel születését, a virág fakadását, a méltóságosan hulló hópelyheket, a nagy ködöket hozó őszi elmúlást. Ilona azelőtt is, azután is azt tette itt léte alatt. Legszebb vallomása otthonunkról ez volt: “Először életemben Dr. Ravasz László püspök úrtól hallottam Ligonierról amerikai látogatása után. Egy előadásában mondotta volt, hogy amennyiben a mennyországot meglehet közelíteni ezen a földön, azt Ligonierban megközelítették. Én is hosszú évek felejthetetlenül boldog tapasztalatai után ezt a vallomást tehetem, a gondviselés iránti hálás szívvel, hogy ide vezérelt engem.” Micsoda öröm és kárpótlás volt és lesz mindig az otthon vezetőinek ez a vallomás, akkor amikor vannak, akik az otthon minden gondoskodását, áldását, szeretetét elfogadják, de köszönetét és hálát nem ismernek.
