Bethlen Naptár, 1975 (Ligonier)
Kántor Pál (vers): Otthon voltam
1975 81 Mikor a meggyógyult fa gyönyörű virágait nézem, szinte érzem, hogy az ő lelke olyan élő valóság, mint otthonunk most épülő szárnyának a falai, amelyre költöző madarak telepednek le csendes őszi estéken, hogy aztán tovább szálljanak más hazába, mielőtt az őszi fagyok és ködök meggyilkolják a virágokat. A mi otthonunknak valóban megfizethetetlen és kibeszélhetetlen szolgálat ja az, hogy olyan széppé és boldoggá tudja tenni az emberi élet alkonyulatát, amilyen az Ilonáé is volt. Csia Kálmán ☆ ☆ OTTHON VOLTAM Napégette rónák, büszke magyar hegyek! Álmaim szárnyán ti hozzátok megyek. Hazám, megcsodálom tündöklő erdőid, Bejárja lelkem kalászdús mezőid. Nézem városid lüktető életét, Hallgatom vidékid szárnyaló énekét. Aztán megyek a falvakba innen, Hol csendes, hallgatag már minden. Egy kicsiny ablakon csendben kopogtatok, Nyisson ajtót anyám! Ismét itthon vagyok. Szalad szegény, szalad, lába alig bírja, Ölelő két karját újból elém tárja. Ám mielőtt keblemre zárhatnám anyám Véget ér az álmom, eltűnik hazám. Megdörzsölöm szemem, az asztalra nézek, Kutatom ott a rámázott fényképet. Ahogy nézek, érzem nincs az ottan, Mellette aludtam, az nyomja oldalam. Magamhoz ölelem, kicsordul könnyem; Kedves Édesanyám, miért is nincs itten? Kántor Pál
