Bethlen Naptár, 1975 (Ligonier)

Kanada

320

BETHLEN NAPTAR

bevéste nevét a letiport csehek és az emberi jogok fosztotta magyarok emlékezetébe, Erdély ura a bibliás I. Rákóczi György, az ozmán uralkodót IV. Mohammed néven tartják számon, s a források megjegyzik róla, nemcsak perverz és részeges, de sajátkezűig szereti kivégezni a halálra ítélteket.

Élete kezdő és záró dátuma közt hazája tisztségeit idegenekre ruházzák, az országban nyereségvágyukat hitbuzgalommal álcázó, külföldön toborzott zsoldosok garázdákodnak, az Udvar a kincstárat látszat-perekkel, vagyonelkobzással gazdagítja, a szabad vallásgyakorlás joga utópiának látszik. S ha Erdély nem áll, s nincsenek a nagy fejedelmek, az Udvar nemzetellenes programja célt is ér, csakhogy Bocskai nevét éppúgy meg kell tanulni Bécsben is, Prágában is, mint a Bethlenét, s a “barbár” nemzetünk ellen segítségül hívott stájer ifják elképedve hanyatlanak a halálba az álmosdi ütközetben, ahová pedig családjaik egy részét is elhozták, csatanézőbe, mint egy mutatós vadászatra. Élete befejezésekor a Harmincéves Háború már túljutott a felén: neki tizenhat esztendő jutott belőle. Nyilván meglepődik, ha valaki közli vele, Kepleren kívül még több kortársa is örökre rögzül a világ kultúrájának történetében: Montaigne, Giordano Bruno, Tasso, Galilei, Ben Jonson, Marlowe, s a líra egyik csodája: Donne. Azt viszont szókészlete elárulja, hogy tudnia kellett: Pázmány kardinális személyében a magyar próza egyik legjelentősebb művelője élt vele azonos században.

Az utód gyanúja

Élete hatvan esztendejéből harmincnégyet töltött külföldön, művei száma meghaladja a húszat.

Ha egyáltalán eszébe jutott valaha, hogy megkísérelje rangsorolni eredményeit, legvalószínűbbnek az látszik, hogy a genfi mester ideológiáját összefoglaló Institutiók fordítását becsülhette a legtöbbre, hisz a lelkét kellett kitennie, míg megoldotta emberfeletti feladatát, s nemzete nyelvén, magyarul szólaltathatta meg a reformátort “Szertelen méltatlanság, hogy minekelőtte Calvinus magyarul szólanék, annyi rútalmas gazság fordíttatott magyar nyelven reája — panaszolja, s reménykedik —, ez mind füstbe mehet, mihelyt az magyarul szóló Calvinust a magyar olvasó is megolvas and ja.” Merész munkája akkor is szerencsés eredmény, ha Kálvin szigorú stílusának tömörsége lazul is kissé az ő szövegében, s az eredetinek klasszikus lebegésű és elegáns mondatritmu-