Bethlen Naptár, 1975 (Ligonier)

Kanada

318

BETHLEN NAPTAR

nyel megtelepedni, fészket rakni, párt választani, hol alkalmasabb a hely lefordítani a Heidelbergi Kátét, magyar nyelvtant írni, végleges formát adni Károlyi bibliájának, mint ott, Marburgban? Ha napi munkáját befejezte, akár honfitársra is lelhetett Albertus Molnár, ha nem beszédesre is. A Melanchtonék taposta köves ösvény alján a katedrális egy olyan királylány nyugvóhelye, akit a Róma hitén lévők egyházműveszete rózsával szeret ábrázolni: az egyik mellékkápolnában Árpádházi Szent Ersébet alszik.

Nyugatról visszatérve kiki úgy lépje át a határt, hogy valamiképpen érintse Rohoncot. (Ha 1612-őt írnának, épp itt találná, itt prédikált, a Batthyányaknak, nem is álmodva még, hogy hat év se telik, s kitör az Európára mérhetetlen nyomorúságot zúdító Harmincéves Háború. Hiába tanárkodik akkor már Ambergben, énekli a zsoltárokat az oppenheimiekkel, hasztalan vetné meg a lábát ismét a Neckar partján, a háború elől nincs menekülés: elérik, megkínozzák, kirabolják a Katolikus Liga katonái Heidelbergben.) Innen kellene tovább sietnie utána Komáromba, Erdélybe, Bethlen udvaráig — de aki már eljutt Rohoncig, töltsön ott egy negyedórát, s érdeklődje meg, merre állt itt a tizennyolcadik század végén a szegényház. Ha csodálkozva néznek rá s megkérdezik, miért kíváncsi erre, közölje, ez volt az a hely, ahol Szene szülöttének életvonalát sok-sok idővel később ismét metszette valakié. Azokon a rohonci szegényház felügyelője, a forgandó szerencsét saját sorsából ismerő egykori jezsuita, a drága Faludi Ferenc, s más okból, más előjelek után a tizennyolcadik század utolsó negyedében ugyanúgy kora ideológiai szálain leng az élete, ahogy a tizenhetedik század elején a református prédikátoré.

Kérdés

Utas, aki kocsidon járod Európát, hol nem lelsz a nyomára? Gdansk tengerszaga éppúgy őt idézi, mint szirtjeivel az angol partvidék, Kassa, Léva, a Részek csakúgy mint Amszterdam óvárosában a Jodenbreestratt vagy az utolsó stáció: Kolozsvár. Annyi mindenen elgondolkoztál-elgondolkozhattál életedben, jutott-e valaha eszedbe azon tűnődni, ugyan mibe került annak a valamikori alkotónak életműve létrehozása olyan körülmények között, ahogy az létrejött, s mibe került volna, ha merő véletlenségből vannak pártfogók, ha nem rezeg a föld, ha van pénz,