Bethlen Naptár, 1975 (Ligonier)

Kanada

314

BETHLEN NAPTAR

NÉGYSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZENCI MOLNÁR ALBERT

Négyszáz éve, 1574. augusztus 30-án született Szencen és és 1634. január 17-én halt meg Kolozsvárott Szenei Molnár Albert, a régi magyar irodalomnak Balassi Bálint utáni legnagyobb hatású alakja. Nyelvtankönyvet írt, szótárakat szerkesztett és hitbuzgalmi műveket fordított; valamennyi munkájával az európai távlatok jegyében szemlélt nemzeti művelődés ügyét szolgálta. Zsoltárkönyve a világirodalom e diadalmas műfajának klasszikus magyar foglalata: örök és erőteljes költészet, hatása végighullámzik az egész magyar irodalmon. Sokrétű munkásságánek egykor természetes teológiai meghatározottsága mára teljességgel elévült, annál maradandóbb értékként tartjuk számon tudományos műveinek korszerűségét, művelődésterjesztő törekvéseinek polgárias célkitűzéseit, legfőképpen pedig zsoltárfordításaiban megnyilatkozó személyes hangú költészetét. A négyszáz éve született Szenei Molnár Albert, a nyelvtudós és zsoltárköltő, akinek versét ma is olvassák és énekelik, a “szél-kabaszolta magyar nyelv” hajszálgyökereinek “kőharapó erejét” példázza. Illyés Gyula versét szabva reá, ezért is kaphat “koszorút oly ragyogót” a tudomány és költészet mai művelőitől.

Portré bronzból

Szobra úgy ábrázolja, ahogy félkezével a dal lendületében az égre mutat, a másikkal meg egy könyvet szorít. Felfelé tartott jobbja mozdulata azt a képzetet kelti, mintha látna is valamit odafenn, amit más szeme nem; talán egy madár van leereszkedőben, annak kínálja oda a tenyerét, fészkűi, égi madárnak, vagy éppen annak a mennyeinek, amelyet az egyházi festészet galambként szokott vászonra vagy kőbe igézni, Róma hite követőinek táborában.

Madár. Ezt a szót szinte mindenki kimondta vele kapcsolatban, aki foglalkozott a személyével. Vándormadár. Könnyű szó, tetszetős is. El a hazából—vissza. Megint el—megint vissza. Hát hiszen úgy élt csakugyan, mint a madár. Röpte alatt lucsogott a vértől Európa földje, s ahol mégis szikkadt már valamicskét, ott a vallásháborúk katolikusainak protestánst, protestánsainak katolikust, mind a kettőnek unitáriust égető máglyái szárították ki a talajt. Szükség volt rá, hogy legalább időnként szilárd legyen a terep, már csak a zsoldosok miatt is. Lovaglásra, gyúj-