Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Tóth Tibor: A nyugdíjas lelkész szolgálata
1974 323 A NYUGDÍJAS lelkész szolgálata Mindnyájunkkal előfordult már az, hogy meghívtak egy olyan ünnepélyre, amelyet egy nyugdíjba vonuló ismerősünknek a tiszteletére rendeztek. Nemrégiben én is részt vettem egy ilyen alkalmon Daytona Beachen. Ezt pontosan egy nyugdíjba vonuló lelkipásztor tiszteletére rendezték. Egy olyan lelkipásztorról van itt szó, akit megkértek arra, hogy előhaladott korára tekintettel menjen nyugdíjba. A gyülekezeti összejövetelen volt sok jókedv, nevetés és jóindulat, de a csúcspontja az egész ünneplésnek az volt, amikor sok kuncogás közepette az áldomásmester átadta a gyülekezet tisztviselőinek díszes celofánpapírba csomagolt ajándékát. Ez pedig nem volt más, mint egy hintaszék (rocking chair — a gyengébbek kedvéért). Ez volt a jutalom, egy nagyon is kétségbevonható elismerésnek a záloga, hosszú évek gyülekezeti munkásságáért. Ékesszólóan azt mondotta, azt hirdette ez az ajándék : “Te kikészültél”, “neked befellegzett”, megint a gyengébbek kedvéért: “You are finished.” Szegény ünnepelt megértette ezt az üzenetet. Néhányan még elbeszélgettünk vele az ünneplés után és akkor őszintén elmondta nekünk, mennyit szenvedett az egész búcsú-ünneplés során. “Tudom, ■—- mondotta — a hintaszék csak tréfa akart lenni, de túlságosan jelentőségteljes ahhoz, hogy valamennyire is vigasztalásomra szolgáljon.” Nem hiszek a kényszerű és köteles erejű nyugdíjazásban. Lelkipásztori szolgálatom hosszú évei alatt közelről is láthattam, hogy milyen romboló hatása volt a még munkabíró, aktiv és dinamikus amerikai üzletemberekre és ipari vezetőkre a korhatár elérése után bekövetkezett kényszerű nyugdíjazás. Lelki, szellemi és fizikai szempontból borzasztó leromlásnak az állapota következett be sokszor: az állandó kielégítetlenség érzése, amit angolul jobban fejezhetünk ki a frustration szóval. Az önbecsülés elvesztése; annak a megdöbbentő megtapasztalása, hogy számára az alkotásnak és fontosságnak napjai véglegesen befejeződtek. Sokféleképen figyelmeztetett már az élet és addigi tapasztalatom, hogy a nyugdíjas élet meddő és sivár létezéssé, vegetálássá lehet. Nem tudtam elfogadni néhai MacArthur generális bánatos bölcselkedését: “Öreg katonák nem halnak meg csak fokozatosan elhalványulnak . . . “Old soldiers just fade away”.
