Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Tóth Tibor: A nyugdíjas lelkész szolgálata
324 BETHLEN NAPTAR Örülök annak, hogy az én saját nyugdíjba menetelemről azt mondhatom, hogy önkéntes volt. Szembenéztem ezzel a problémával és megpróbáltam a kérdést pozitív oldaláról megközelíteni. Nyugalomba megyek, hogy egy új életet, új életformát kezdjek, és nem: nyugdíjba megyek a jelenlegi életformámból. Amerikai magyar református gyülekezeteink életében nincs kötelező nyugdíj korhatár lelkészeinknek. A nyugdíjba menetel ideje a lelkipásztor szabad és önkéntes döntése volt eddig. Remélhetőleg egyetlenegy lelkész sem akad, aki addig vár ezzel a nagy fontosságú döntéssel, amíg a gyülekezet finoman burkolt (és nem is olyan finoman csomagolt) célzással figyelmeztesse arra, hogy egy lelkészi változás jót tenne a gyülekezetnek. Mindnyájan jól tudjuk, hogy felszentelési eskünk alapján, elkötelezettségünk nem fejeződik be azzal, hogy az aktiv szolgálatot abbahagyva, nyugdíjas lelkipásztorok leszünk. Nincs vége felszentelt és egy egész életre elkötelezett lelkipásztorságunknak azzal és azért, hogy most már nyugdíjasok vagyunk. Hiszen felszentelésünkkor egész életünkre szólóan kaptuk a felhatalmazást, hogy legyünk “hírvivőkké, őrállókká és az Úr sáfáraivá, hogy tanítsunk, hogy intsünk, hogy legyünk az Úr családjának gondviselőivé, hogy keressük Krisztus szétszórt bárányait és megkeressük az Ő gyermekeit, akik ebben a gonosz világban élnek, hogy azok Krisztusnak mindörökké megváltottjaivá lehessenek” (Efézus 4:7-13; János 10:1-16). Ravasz László püspök elkötelezettsége Krisztusnak és Isten országának nem fejeződött be kényszerű nyugdíjba menetelével. Az igazság az, hogy nyugdíjas éveinek munkája gyümölcseit mindnyájan Isten ajándékának tartjuk és az hitünk megerősítésére és gazdagodására szolgál mind a mai napig. Dr. Vassady Béla professzor a közelmúltban jelentette ki, hogy nyugdíjazása után is lelkipásztor lesz és lelkipásztor akar maradni. “A theológiai nevelés legvégső célja végeredményben lelki cél kell legyen, — mondotta, — Krisztus kiábrázolódása minden egyes lelkipásztor életében.” Ő is ezt próbálja megvalósítani az új, immáron nyugdíjas lelkipásztori létformában. A nyugdíjba menetellel kapcsolatban a legtragikusabb tévhit az, hogy egy teljes életet kívánó lelkipásztorság feladásával, a nyugdíjas lelkipásztor élete feleslegessé, hasznavehetetlenné válik a keresztyén egyház szempontjából. Semmi sincs olyan távol az igazságtól, mint ez a tragikus tévhit.
