Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Babos Sándor: Negyven éve…
1974 109 Tíz hónapig voltam az ó-romániai Brailán és Galaczon helyettes lelkész, majd három évig a hunyadmegyei Lupényban segédlelkész, míg eljött az idő a Mandzsúriába való menetelre. Ez alatt az idő alatt az Ifjúsági Keresztyén Egyesület Szénior Osztálya próbálta megkeresni a misszió megkezdése felé vezető utakat. Látván, hogy az egyház mint szervezet nehezen mozog, két gondolat jött az előtérbe. Az egyik az volt, hogy alapítsunk egy Erdélyi Külmissziói Társaságot, a másik az volt, hogy körbe kell járni a gyülekezeteket és ébreszteni a híveket a misszió iránti felelősségérzetre. Dr. Horváth Jenő a vízaknai konferenciára elő is készített egy tervezetet az Erdélyi Külmissziói Társaság felállítására. Mikor Horváth Jenő felolvasta a tervezetet, M. Nagy Ottó zilahi vallástanár azt mondta: “Ha megalakítunk egy külmissziói társaságot az egyház majd mossa a kezét a misszió iránti felelősségérzetében. Nekünk a nehezebbik utat kell választani. Addig írni, beszélni a misszióról, míg az egyház belátja, hogy a missziói munka nem egy társaságnak, nem egy kis lelkes csoportnak a dolga, hanem magáé az egyházé.” Szavát nagyon komolyan átéreztük. Egy missziói társaság felállításától ellálva, arra kérte a Szénior Osztály a püspököt, hogy nevezzen ki engem külmissziói utazótitkámak, hogy így alkalmam legyen a gyülekezetek elé vinni a külmisszió ügyét. Úgy is lett. Egv évig jártam a falvakat és városokat és próbáltam Isten csodálatos segítségével ébreszteni a misszió iránti felelősségérzetet a lelkekben. Megindult a missziói munkára való adakozás. Szemek nyíltak meg annak a meglátására, hogy nemcsak Ázsiában, de idehaza is emberek várják az evangélium üzenetét és emberek várnak lelki segítséget. Megindult az érdelkődés az Ó-Romániában élő és oda állandóan bevándorló erdélyiek sorsa iránt. A Bukarestben tanuló magyar egyetemi hallgatók és az ott munkát kereső fiatalok között is áldott munka indult meg. Az erdélyi iparos ifjúság között is áldott megmozdulások történtek. A sáfárságnak csodálatos kivirágzásai lettek. Balázsfalván egy előadásom után a papné örvendezve adta tudtul, hogy gimnazista fia, aki már két éve gyűjt egy biciklire, meggyűjtött pénzét a misszió javára adta. Magyarláposon egy édesanya egy arany fülbevalót adott a missziói javára mondván: “Egyetlen emlékem ez a fülbevaló meghalt leányomtól.” Míg folyt ez az ébresztő munka, addig az erdélyi egyházkerület hivatalosan is kapcsolatba lépett a skót református egyházzal a
