Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)
Dél-Amerika
130 BETHLEN NAPTÁR Magyar Református Egyház Az, hogy egyházunk nagy eseményeiről beszámoljon, Apostol János tollára kívánkozik. Mert Egyházunk, — bizony nagyon fontos évfordulókhoz érkezett: 1971. Advent első vasárnapján, ünnepeltük székely stílusú templomunk felszentelésének .‘30 éves évfordulóját. Idén pedig a Reformáció emlékünnepén lesz 40 éve, hogy a hivatalosan megalakult Egyházunk első istentiszteletét tartotta és azóta is szól Isten kegyelméből közöttünk őseink nvélvén és szokása szerint hozzánk az Ige. így nekem inkább a reám bízott kisebb gyülekezetek életéről való beszámolás, és még inkább a személyes szolgálatommal kapcsolatos bizonyságtevés marad. Előre bocsájtom, hogy amit írok, ne olvassa senki úgy, mint emberi dicsekvést. Kihangsúlvozottan azt akarom bizonyítani, hogy akit Isten kegyelme megragad és eszközéül akar felhasználni, — még, ha olyan kicsiny, szürke ember is, mint amilyen én is vagyok, az tud sokat elvégezni. Néhány. — egyébként általam cseppet sem kedvelt statisztikai adattal kezdem, — amelyek azonban a helyes megítéléshez feltétlen szükségesek. 1971. év folyamán összesen 78 istentiszteleten szolgáltam (néha két napon belül háromszor is). Kiszolgáltattam az Úr szent vacsoráját 16-szor, kereszteltem 2-szer, temettem 6-szor és még ezeken felül végeztem különféle szolgálatokat 7-szer. Látogattam magánháznál és kórházban 209-szer. Hadd fűzzem ezekhez az adatokhoz, hogy a lelkész! szolgálat elhivatásom, — a kenyérkereseti forrásom azonban az, hogy a Volkswagen gyárnak vagyok tisztviselője (hétfőtől — péntekig, naponta 8-17,30 óráig.) De jut időm arra, hogy szobrászkodjam is. Sőt, mint több magyar szervezetben vezető teendőkkel megbízott tagja, három világrésszel levelezem, — és a postámmal általában nem szoktam hátralékban lenni. És végül: mikor e sorokat írom, már betöltöttem a 60. életévemet én is. Aki eddig jutott beszámolóm olvasásában, — ha ugyan valakinek volt egyáltalán türelme erre, — és ha ugyan beszámolóm egyáltalán nyomdafestéket látott, — szinte hallom, hogy önkénvtelenül így kiált fel: “íme, itt van egy valódi miles gloriosus.” —
