Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)

Dél-Amerika

1973

131

és az a véleménye, hogy ha versenyt rendeznének, hogy vájjon ki a Bethlen Naptár cikkírói közül a legnagyobb dicsekvő, hát akkor messze én vinném el a pálmát. De afféle hencegő cél távol áll tőlem: Mert mint már az elején ezzel kezdtem, csak arról kívánok bizonyságot tenni, hogy az Isten egyébként jelentéktelen embert is mennyire fel tud haználni, ha azt kegyelmesen arra kiválasztja.

Rengeteg teendőim és a nem egészen jelentéktelen eredmények okai emberileg szólva:

a. a sokak által annyira lebecsmérelt katonai szolgálatom alatt megszoktam kötelességeim pontos és azonnali elvégzését,

b. a katonai szolgálat és az azalatt űzött számos sportág acélozott meg annyira, hogy még ebben a nem egészen “húszéves” korban is bírom az iramot,

c. debreceni református gimnazista koromba is “fagyökérnek” becéztek szívósságom miatt.

De mindez csak külső, emberi ok. Az igazi ok az, hogy már ezekkel is az Isten készített elő, hogy mai feladataimban helyt tudjak állni. Amit meggyőződéssel hirdetek, tudom, sokak fülében ez is szektáskodó kegyeskedésnek fog tűnni), az, — amit talán már évekkel előbb is címíratként idéztem, hogv “Mindenre van erőm a Krisztusban” -—• és csakis egyedül Őbenne —Aki engem megerősít (Fii. 4:13.) — “akik az Úrban bíznak, erejük megújul, — futnak és nem lankadnak meg (És. 40:31.)

Végül vallom azt, hogy “én (minden bűnös voltom s gyengeségem dacára), az Úré vagyok (És. 44:5). Eszköz vagyok az Ő kezében, — nemhogy magamban bármivel dicsekedjek, semhogy egyáltalán holmi emberi teljesítmények kerüljenek lámpafénybe. Nem ‘— és százszor is Nem.’ Tudom hirdetem, hogy ezért a csodálatos vezetésért csak Istent illeti a hála, — az a hála amit nagyon gyarló emberi módon bár, de igyekezem mindenkor kifejezésre juttatni: Soli Deo Gloria!

Nem nekünk Uram, nem nekünk, — hanem a TE nevednek adj dicsőséget (Zsolt. 115:1).

Mohai Szabó Béla, missziós lelkész