Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)

Dr. Szabó Lajos: Egy garmadába

1973

115

Akkor egy öreg jobbágy szétintett a mezőn: — Nem kell attól félni, nagyságos asszonyunk, hogy valaki kimarad itten. Hiszen megmutatja a holttest maga ma' :'t. Hiszen, lám már bűzhödöttek is szegények . . .

Kanizsai Dorottya felemelte kezét és egyenként kezdte számolni az uj jain:

— Ide vigyázzatok, óh emberek! Négy nagy garmadát fogtok összehordani a vitézül holt testekből. Értitek? Az elsőben lesznek a nagyságos urak tetemei, a másodikban a főtisztelendő papi rend tetemei, a harmadikban a paraszték lesznek, a negyedikben pediglen az istentelen törökök hullái. Megértettétek?!

Pillanatra csend lett, a jobbágyok közül valaki, aki ásójával már ott matatott a legázolt fűben, ahol a holtak feküdtek, felkiáltott: —- Nem lehet azt megtenni, követem alásan, nagyságos asszonyom. Nem lehet négy garmadában szétküldözni őket.

A nagyasszony szeme megvillant:- M iért nem, óh paraszt?

A jobbágy a lapályra mutatott s komoran mondta: — Azért, mert a török martalócok, követem alásan, csupaszra vetkőztették mind a holtakat. Egyformák lettek. Ruhátlanok. Hogy lehetne hát szétgarmadázni őket?

Akor a vén jobbágy, aki ott állt a nagyasszony előtt, i’osszalóan megcsóválta a fejét:

— Micsoda balga vagy te, hallod. Méghogv nem lehet megkülönböztetni őket, mert ruhátlanok? Hát még annyit sem tudsz, hogy az úr még a halálban is, még csupaszon is úr marad. Nézd meg a holtak arcvonásait, bizony meglátod ki volt a nagyságos úr, vagy nézd meg a kezüket, s amelyiké nem reves és bütykös, úr volt az éltében . . .

Valaki közbekiáltott:

— Dehát a tisztelendő papi rend? Az hogy ismerhető meg pucéron, a szép egyházi ruhák, keresztek nélkül?

— Hogy, hogyan? Hát a fejüket nézzétek. Ha rajta a pilis vagyon nyírva, akkor főtisztelendő volt a holt.

— No menjetek már, óh emberek, menjetek! — kiáltotta a nagyasszony és a szép piros hajnalon s kioktatott négyszáz fogadott paraszt bukdácsolva megindult a nagy temetésre a mo-