Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)
Dr. Szabó Lajos: Egy garmadába
116 BETHLEN NAPTAR hácsi lapályon. De csakhamar kitűnt, hogy csakugyan nem lehetséges négy garmadába szedni a vitézül holt testeket. Először is azért, mert török holttestet hiába kerestek. A törökség, mielőtt elvonult a mohácsi pástról, kiválogatta, összeszedte és eltemette a maga halottjait, mind egy szálig. így már csak három garmadáról lehetett volna szó. De ez se sikerült, mert nagyon nagyon sok halottnak fejét vette a török s az orcanélküli halottról, az oszló hullák görcsbe rándult kezéről ki tudta immár megállapítani, hogy milyen anya szülte s milyen rendbeli minőségben halt meg a mohácsi páston? Próbálták, próbálták, mert a parancsot teljesíteni kell. De mind többször előfordult, hogy félóráig is elvitáztak egy-egy fejetlen halott felett: nagyságos úr volt-e, avagy főtisztelendő úr, vagy csak csatlós jobbágy? Ezért aztán s mivelhogy a nap is nagyon haladott s mivel nem volt biztonságos a mohácsi mező még akkor sem, hiszen török csapatok csapongtak csatangolva szerte még a Duna táján, mindezekért, meg más egyébért is Kanizsai Dorottya dobot veretett, hogy figyelmezés legyen s messzeható hangján odakiáltotta a temetkezőknek: — Egy garmadába mind őket, fiaim! Mert — itt elcsuklott az erőslelkű nőnek a hangja — mert lám mi meg akartuk adni szegényeknek a rendi tisztességet illendően, de lám az Isten, látjátok, egybeszerkesztette őket a rongyos haza holtig való védelmében s a halálban. Hát amit az Isten egybeszerkesztett, mi ne válogassuk szét . . . És a mohácsi mező temetkező jobbágyai felett, hogy a legtávolabbiak is meghallják, végig üvöltöttt a figyelmeztető kiáltás: — Egy garmadába! Hej! Egy garmadába! És a temetkező parasztok a nagy tárt sírokba immár válogatás nélkül kezdték belefektetni mind a vitézül holt testeket: nagyságos urakat, főtisztelendű papi rendeket, nemtelen jobbágyokat. Mind magyarok voltak. Mind halottak voltak. Mind egy garmadába kerültek. Csak a sánta Báthori nem volt a holtak között, a részeges nádor. Az már akkor régen elfutott a mohácsi pástról és már valahol Pozsonyban árulta az országot Ferdinánduséknak, nagy
