Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)
Dr. Szabó Lajos: Egy garmadába
114 BETHLEN NAPTAR EGY GARMADÁBA Azon a nyárvégi hajnalon, az 1556-ik esztendőben, megérkezett vala Kanizsai Dorottya nagyasszony, négyszáz fogadott paraszttal, a mohácsi lapályra. V oltak, akik azt rebesgedték: azért jött a nagyasszony, hogy ennek az évszázadnak a hamadik nádorát is ő temethesse el. Mert Magyarország előző két palatínusát már ő temette el ebben az évszázadban. Az egyik palatínus Geréb László volt, aki 1505-ben halt vala meg s Kanizsai Dorottyá temette el, mivelhogy ő volt Geréb László hites felesége. Geréb után Peréni Imre vette át mind a nádorságot, mind a megözvegyült Kanizsai Dorottyát, elvevén hitestársul. De Peréni Imre is (minekutána mondhatatlan sokat szenvedett köszvénvben) meghalálozott volt már az 1515-ik esztendőben s őt is Kanizsai Dorottya temette el szép illendőséggel. Peréni után a sánta Báthori lett az ország nádora s úgy hitték, hogy itt kell neki hevernie valahol a mohácsi páston, holtan, sebekkel rakva. Mert hát hogyne halt volna meg ő is itten? Hiszen Mohácson illet meghalni mind a legnagyobb főknek. Hiszen itt lett oda a király, a zászlósurak, vezérek, püspökök, sok szép nagyságos urak, hát miért épen a palatínus, a király után a legelső ember maradt volna csak életben? Épen ő, aki különben is, mint mondják részegen lovagolt bele a mohácsi csatába, még a lova is tokaji főborral volt itatva, hogy annál veszettebbül menjen a törökre. Biztos, hogy itt lesz valahol a lapályon a többi holtak között a sánta Báthori és a nádortemető Kanizsai Dorottya eltemetheti immáron az ország harmadik nádorát is. De ez csak afféle csacsogó, szófia suttogás volt csupán s mikor megálltak a mohácsi lapály szélén, a nagyasszonynak még csak egy szó parancsa sem volt a nádori hulla keresésére nézvést. Bakacsinszínű lován, talpig gyászban ült a nyeregben, fehér arcán fekete bánattal Kanizsai Dorottya. Csatlósok vették körül és erős hangon így kiáltott a négyszáz parasztok felé, akik félkörben állottak körötte: — Fogjatok hosszú-hosszú láncot, óh emberek és úgy induljatok fürkészve, hogy senki, senki el ne maradjon temetetlenül a szegény holtak közül!
