Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)
Csia Kálmán: Néptelen templomok
1973 105 Amint bekísértük a koporsót az Isten-házába, úgy megáradt utána a hívek serege, hogy nem is fértek el benne. A kis cinterem és az ajtóhoz vezető ketté reppedt lépcsők is tele voltak a nagy gyászra összegyűlt emberekkel. Az öreg orgona előbb mint rekedt anyóka, csak suttogva hozta a hangot, de magasra emelte az ősi dallamot a gyászoló sereg és szinte diadalmasan hangzott az ének; “Utas vagyok e világban.” Majd amikor kisértük ki a temetőbe az elaludt édesanyát, régi szokás szerint megkondult az öreg harang. Mélyen, fájdalmasan zendült fel zokogása és aztán váratlanul elhallgatott. Olyan volt mint fellobant láng, melyet hideg szelek kioltanak. Vagy mint sikoltás, amelyet a halál csendje követ. Egyszerre belénk nyíllalt a tudat hogy talán örökre elnémult az öreg harang. Talán soha sem éreztük valósabban, hogy az elnémult harangok bujdosó népe vagyunk, akik felett utolsót kondult az elnéptelenedett templom öreg harangja. Úgy láttam akkor, hogy kettős temetésen vagyunk. Egyik koporsóban temetünk egy édesanyát. A koporsóvá vált templomba pedig eltemetünk sok el nem mondott magyar igét, álmot, zsoltárt, imádságot, hűségesküt és egy múlttá lett amerikai magyar falu minden örömét, minden búját, minden életét. A halotti toron egy bányásszal ültem szembe. Nagyon öreg embernek látszott. Kihasználta a bánya. Erejét, egészségét megölte a “fekete gyémánt”. Elmondta, hogy még nincsen hatvan éves, de nyugdíjba kellett mennie, mert szénné vált a tüdője és úgy kell kapkodjon a levegő után mint szárazra dobott hal. Szavai nyomán egy nehéz küzdelmes élet bontakozott ki előttünk. De nem volt beszédében semmi panasz, sőt öröm lángjai égtek a szemében amikor elmondta, hogy két fia van, akiknek szép jövőt tudott biztosítani. Az egyikből tanító lett, a másik ügyvédnek készül. Azt is elmondta, hogy olyannak képzeli magát mellettük, mint rabszolga, akinek fiai királyok lettek és ez az ő életének nagy eredménye, boldogsága, elégtétele. Akkor megéreztem, hogy mindez azért van, mert ott a nagy hegyek között a bujdosó magyarok első dolga volt, hogy templomot építsenek. Az ige fénye, fegyelme, ihletése faragta emberekké, a modern új élet királyfiaivá az ottani második és harmadik generációt.
