Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)

Nagy Lajos: Előszó helyett. Bethlen Otthonunk arany mérföldköve

zokogás elcsítulása, mennyi reménységgé változott kétségbeesés, mennyi hála és köszönet száll az arany mérföldkőtől a 75 éves édesanya, az Egyesület felé. Köszönöm, Református Egyesület, hogy megalkottál engem a Bethlen Otthont, hogy gondot viseltél reám és olyan jó tudni, hogy én, a szeretetszolgálat háza lettem életed értelme, célja és ezerszer megáldott szolgálata.

1971 szeptember hatodikán jubiláltunk, amiről Eszenyi László ellenőrünk számol be a naptárban. A magyar református nyelvünkben a jubilálás: hálás emlékezést jelent. Ligonierben 1971 őszén újra egyek voltunk amerikai magyar reformátusok. Emlékeztünk és hálát adtunk Istennek ezért a küzdelmes, de gyönyörűséges 75 évért és az ötven éves amerikai magyar református szeretetszolgálatunkért. Idéztük azoknak drága emlékét, akik előkészítették 1921 július 4-ikét és lerakták a Bethlen Otthon alapját. Tisztelettel és nagy hálával emlékeztünk meg azokról, akik már hazamentek, de drága alkotásuk könnyes boldogsággal beszél azokról, akik hűek voltak mind halálig. Köszöntöttük élő nagyjainkat, akik beleépítették a szívüket és életük egy drága darabját ebbe a magyar várba. Megáldottuk azokat, akikre drága örökségként ráhagyjuk ezt a kincset. Elmondtuk hála imánkat Istennek azért, hogy a magyar szívet jónak, nemesnek és fejedelminek teremtette. Amerikai magyar életünk vezető lelkipásztorai, világi elöljárói, hűséges vezérei és magyar végváraknál álló pásztorok és vezetők adtak hálát Istennek, hogy egy félszázadon megengedte, hogy hitünk gyümölcsöt teremjen, életté és jósággá váljon a Bethlen Otthon életében.

A tűnő félszázad és a 75 év csodálatosan beszélt arról, hogy a mi Istenünk szerető Isten, aki az Ő csodáit hű és törékeny emberi sziveken keresztül végzi el.

1971 szeptember 6-án emlékeztünk, számbavettük Istenünk gondviselő csodáit és elmondtuk hálaimádságunkat az Ő elmondhatatlan jóságáért és szerelméért.

Nagy Lajos, igazgató lelkipásztor