Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Kölcsey Ferenc: Himnusz
HIMNUSZ Irta: Kölcsey Ferenc Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel, Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendeguznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kúnság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre S lettél magzatod miatt Magzatod hamvedre? Bújt az üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem leié Honját a hazában. Bércre hág és völgybe száll Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger fölette. Vár állott: most kőhalom Kedv s öröm röpkedtek: Halálhörgés, siralom Zajlik már hely ettek. S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye húll Árvánk hő szeméből. Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt!
