Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)

Nagy Lajos: Előszó helyett. Bethlen Otthonunk arany mérföldköve

amit az Isten az Amerikai Magyar Református Egyesülettel végeztetett el 75 éven át.

Sok, sok templomban zeng az ének, száll az imádság és vigasztal és vádol az Ige, amelyek falaiba beleépült a Református Egyesület jóakarata és segítsége. Erről a segítségről is sokat lehet beszélni. Rossz akarat leakarja kicsinyíteni, hogy csak kölcsönök voltak, amiket becsülettel visszafizettek. Jegyezzük csak le az amerikai magyar történelem számára, hogy a mindenkori banki kölcsönöktől jóval alacsonyabb kamatlábbal adták a kölcsönt amiknek összege a 75 év alatt egy óriási összeggé nőtt. Igaz, hogy hálás szíveknél ez a jóság “víz színére dobott kenyér” volt, ami visszamosolygott az Egyesületre hálában, jóakaratban és kézkezet fogó szolgálatban.

Nagyra értékeljük s nem tudjuk felsorolni eléggé a Református Egyesületünk magyarság felé tett szolgálatát, amit Ft. Béky elnökünk oly sokszor felsorolt cikkeiben, de mégis, amikor a Bethlen Otthon vezetősége élete arany mérföldkövétől néz a gyémántporral behintett 75 év csúcsára, Egyesületünk 75 éves jubileumára, kicsordul szívünk arany kelyhéből a hála, a köszönet és a büszkeség. Nagy, igen nagy a Református Egyesület szolgálata az amerikai és az óhazai magyarság felé, de még is a legnagyobb az a szolgálata, amit a Bethlen Otthonon keresztül végzett a magyarság között 50 éven át.

A Református Egyesületnek nem kell bizonyítani, hogy testvérsegítő egyesület. Nem kell hirdetni, hogy a végső célja nem üzleti nyereség, mert kőbe épített jósága egy félszázada beszél arról, hogy szereti a magyart, szánja a bajba jutottakat, keszkenővel járt szerte ebben az országban, sokszor más országokban is, hogy kevesebb legyen a könny, a magyar fájdalom és ami jajszót, hacsak lehet elcsitítson.

1921 július 4-én elindult egy drága magyar angyal, a Bethlen Otthon Amerika földjén. Bekopogtatott oda, hol árvák sírtak, tehetetlen öreg magyarjainkat gyöngéd szeretettel felemelte s beszélt nekik édesen arról, hogy nincs minden elveszve. Otthon és annak melegsége, terített asztal, csodálatos jövő, békesség és a nagy útra előkészítő imádság várja Ligonier völgyében és a magyar Mória hegyén. Egy tűnő félszázad arról beszél, hogy a Református Egyesület és az amerikai magyar református egyházak hűséggel végezték azt a szeretetszolgálatot, amiknek elvégzésére az Isten elhívta őket. Mennyi letörölt könnyes arc, hány