Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Dél-Amerika
164 BETHLEN NAPTÁR folyt), hanem gyülekezetépítö munkának, amelyben minden protestánsnak valamilyen formában részt kell venni. így a gyülekezet nagy utat tett meg két évtized alatt az önfenntartás felé és, ha nehezen is, anyagi kötelezettségeinek mindig eleget tett. A szinte gyülekezetei kitévő továbbvándoroltak elmenetele következtében támadt veszteséget a más országokból Venezuelába jöttek (többen vándoroltak be Argentínából, Jugoszláviából stb.) és az 1956 után érkezett honfitársak pótolták. A vegyesházasságok nem akadályozták meg, hogy a protestáns fél ne vegyen részt az ő hitvallása szerinti egyházi munkában, mint ahogy mi is azon voltunk, hogy a római katolikus fél tegyen eleget saját templomában vallási kötelezettségeinek. Általában elmondhatjuk, hogy a viszony s magyar keresztyén egyházi közösségek és lelkipásztorok között szinte példaszerűen jó volt az elmúlt 19 év során. Ami pedig az evangélikusok és reformátusok közti viszonyt illeti, az a régi magyarországi hagyományok szellemében (gondoljunk a kéri és nagvgeresdi egy ess égek re!) sohasem jelentett problémát! Az Evangélikus Világszövetség, ha csökkenő formában ugvan, de hűségesen teljesítette közel két évtizeddel korábban vállalt Ígéreteit és egyetlen feltételt szabott csak meg a gyülekezet számára: hogy Isten Igéje buzgón hirdettessék a venezuelai magyar keresztyének között. Ezzel meg mindannyian egyet tudtunk érteni, hiszen emiatt fordultak a gyülekezet elöljárói több mint két évtizeddel korábban különféle nemzetközi egyházi szervezetekhez. Másodsorban meg szeretnénk említeni azt, hogy Pál apostollal együtt a caracasiak is elmondhatják: “Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék...”, (Fii. 3:12) mert még sok mindenben híjával találtatunk. Már említés történt az önfenntartásról, mint elérendő célról, azaz mint feladatról, amely még előttünk van. Szólhatunk a templomlátogatás emelésének a szükségességéről, a fiatalok kevés felelősségérzetéről a gyülekezet irányában és sok másról. A lelkészcsere egy új időszakot fog beharangozni a gyülekezet életében, amely — bizonyos mértékben —- új kerékvágásba fogja azt juttatni. Ez nem lesz talán zökkenésmentes változás, de minden bizonnyal előnyös lesz az egyházi munka számára. Hisszük, hogy az Anyaszentegybáz Ura a jövőben is a gyülekezettel marad! Végül szeretnénk rövid beszámolót nyújtani az elmúlt munkaévről. 1970 szeptember elején megrendeztük a 3. egv hetes
