Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Dr. Szabó István: A befordított Haller címer
138 BETHLEN NAPTÁR vesében, oly hűséges házaspárt, gondoskodó feleséget, rádió óráján fáradhatatlan munkástársat nyert, mindannyian azt hittük végre egy oly sokat szenvedett élet felett kiderült az ég és bekövetkezett a maradandó boldogság, amit úgy megérdemelt volna már, hiszen akárcsak ősi nemzete: “megbünhődte már a múltat és jövendőt” annyit szenvedett népével egyetemben. Aránylag rövid házasság után jött a hitves gyógyíthatatlan és hosszú, gyötrelmes betegsége és menthetetlen halála. És milyen példás hittel hordozta el ismét a kegyetlen csapást?! A végső akkord pedig már szinte a hihetetlennel határos! Mikor hirtelen és még idő előtt bekövetkezett halála előtt mindössze egy hónappal Evelyen feleségének hűséget esküdött ugyanabban a templomban, honnan egy rövid hónap múltán a temetőbe kisértük: bizony-bizony mindannyian mohóan hittük, hogy a hősies lelkű hitvessel, ki a beteg szív gondozását tudatosan vállalta, végre megérdemelten gond nélküli és zavartalan boldogságot nyert az emberi élet legvégső határáig annyira megérdemelten. Bizony bebizonyultan kell, hogy valljuk hamvai felett most az Ige szavaival: “Isten útjai nem a mi útjaink: az O gondolatai nem a mi gondolatunk.” Jób pátriárkával egyenlő arányban sokat szenvedett Istvánunk, drága halott, magyar sors-tragédiánk hittel hordozója, türelmes szenvedő, mindig lelkesítő szavú, vezető, hang-adó, jóságos barát, mindannyiunk igaz és örökre felejthetetlen jó magyar testvére, mi egyebet tehetünk a gyászos órában, mint szeretetünk és hálánk emlékezetének szép, finom, csipke keszkenőjével leborítjuk sokat tépett hűséges, kihűlt szívedet és veled és helyetted mondjuk el gyermekkorod általad halálodig esténként elmondott imáját: “A nap lement, az éj beállt, álom jött szememre, Én Istenem, viselj gondot alvó gyermekedre.” Jó éjszakát! Isten veled! Legyen áldott nyugvó helyed! Legyen dicső ébredésed, mikor porladt hamvad felett a feltámadás szép, piros hajnalán Megváltód megáll! Dr. Szabó István